Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt más is, aki megbánta a válást?
Kihúlt a házasság, az utolsó évében mindenen is összekaptunk, eltávolódtunk, majd fél év vívódás után én mondtam ki, fejezzük be. Ennek három éve.
Mindenki azt mondta anno, hogy nem lehet langyos vízben így élni, hogy túl fiatal vagyok ehhez, lesz majd más, boldog leszek újra stb.
Itt is szinte csak ilyen kommenteket látok ha valaki kiírja, hogy ilyenen vívódik, hogy már pedig el kell válni.
Viszont mostanra feladtam a, reményt, hogy találok társat. Az elmúlt években nem volt jó tapasztalatom.
Vagy nős férfiak kerestek viszonyt, vagy napok múlva derül ki, hogy valami gáz van(számonkérések, jelenetek már az ismerkedős fázisban, mikor még sehol semmi nincs köztünk).
Vagy ha jön egy normálisnak mondható férfi, kiderül, hogy szimplán nincs közös jövőkép, teljesen más dolgok érdekelnek bennünket, kifullad a beszélgetés, nincs közös téma.
Megmondom őszintén, így visszanézve az exem egy szuper férfinek tűnik. Hisz valamiért egymásba szerettünk anno, családot alapítottunk. Megvolt köztünk az, amit senkivel nem tudtam kialakítani az elmúlt években.
Nem lett sem jobb-sem könnyebb az életem, hisz egyedül intézem a gyerekeket egy fizuból gazdálkodom. Azt se lehet mondani, hogy jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban, mert annyi extra nehézség merül fel így, hogy hiányzik az mikor"csak"annyi bajom volt, hogy lapos a házasságom és sok a vita hülyeségeken.
Volt aki hasonlóan érzett? Hogy alakult az élete?
válasza:Szerintem inkább arról van szó, hogy előtte nem volt reális összehasonlítási alapod. A langyos házasságod nem olyan volt, amit elképzeltél. Miközben mindenki azt mutatja kifelé, hogy bezzeg az ő házasságuk tökéletes. Meg persze benned volt a remény, hogy gyorsan jön egy szerelem, és újra átéled azt, amit a pároddal az elején. Választottál két olyan dolog közt, amiből egyik sem volt reális.
Most már megtapasztaltad mindkettőt. Utólag már másképp döntenél, mert így most neked rosszabb.
válasza:ui: Amúgy a szex nekem is vele volt a legjobb. Nem az idő szépíti meg az emlékeket ezen a téren, hanem tényleg. Viszont ami miatt én el akartam válni, ahhoz bár a szexnek semmi köze, egyszerűen kiábrándultam annyira belőle, hogy ne tudjam elviselni, ha hozzám ér.
Én nem egy kis semmiség miatt ábrándultam ki belőle, én soha nem fogom megkérdőjelezni azt, hogy a házasságunk menthetetlenné vált egyetlen nap alatt, csak egyszerűen nem merek változtatni, főleg az anyagiak miatt és mert a gyerekem mindkettőnkhöz ragaszkodik. Szerintem mi még húzni fogjuk 10 évig, mire elválunk, addigra én egy öregasszony leszek, akinek már tényleg nem lesz esélye semmire. De valahogy úgy vagyok vele, hogy akibe beleszerettem, vele úgyse lehet semmi, más meg nem érdekel, tehát nem maradok le semmiről.
Azt hiszem, 11ben tökéletesen leírtad mi zajlik bennem.
Szomorú ezt így olvasni, hogy a férjeddel sem működik, de elválni sem tudsz.
Három éve még talán bíztattalak volna, hogy dehogynem, jó lesz minden, csináld.
Ma már nem merek ilyet írni.
Biztos nem tudjátok rendbe tenni a dolgot idővel?
válasza: válasza: válasza:"Viszont mostanra feladtam a, reményt, hogy találok társat. Az elmúlt években nem volt jó tapasztalatom."
A reményt jó pár éve feladtam, mivel nekem sem volt semmi pozitív tapasztalatom. De a válást sosem bántam meg. Most is meglépném.
Én berendezkedtem a szabad életre, és nagyon élvezem. Kiegyensúlyozott, nyugodt vagyok. Inkább azon gondolkodtam el, hogy ugyan miért is volt jobb nekem az, ha házas voltam. Nem találtam választ rá. Rájöttem arra is, hogy nem kell feltétlenül egy hím mellém. A volt férjem meg pláne nem, de az exeim után sem sirdogálok. Egyszerűen nem érnek ennyit.
válasza:Szerintem az a gond, hogy sokan illúziókat kergetnek. Itt is szinte csak azt olvasni, hogy ilyen-olyan problémák MINDEN kapcsolatban vannak. Meg hogy milyen rossz, ha csak a megszokás tart össze, stb-stb. Én azt vallom, amíg kémia van és alapvetően kötődsz a párodhoz, csak sok a probléma, vita, azon igenis lehet dolgozni, ha mind a 2 fél akar. Mert tökéletes kapcsolat nincs, ez mindig a feleken múlik. Az egyikben idegesít, hogy nem segít a házimunkában mondjuk? A másik lehet, hogy igen, de sokkal fajsúlyosabb kérdésekben meg nem értetek egyet. Ez annyira lutri. Az emberek azt hiszik, hogy biztos van olyan ember, akivel a kezdetleges lángolás örökké tart. De nem. Ez egy múlandó érzés.
Én nem voltam házas, de volt egy igen hosszú kapcsolatom. Az exem megszokásnak és langyos víznek érezte a dolgot, pedig nem egy otthon ülős pár voltunk és a szex is jó volt. Gondolom neki is hiányzott ez a kezdetleges érzés... Úgyhogy szakítottunk. Tehát én nem önszántamból váltam szinglivé, ha úgy vesszük. És megmondom őszintén, baromira hiányzik nekem például az a fránya "megszokás",amit annyian utálnak! Olyan nehéz manapság olyan párt találni, akivel szinte minden passzol. Tetszik kívül - belül és még együtt is lehet élni vele, a problémákkal együtt. Nem találkoztam azóta olyan emberrel, akinél már ne derült volna ki az elején, hogy hosszútávon nem működne a dolog, és nem vigasztalt cserébe sem a jó dumája, sem az esetleges helyes pofija. Nagyon nehez olyat találni, akivel passzoltok. Ha valakivel leéltem x évet, azzal valószínűleg passzoltam. De a fogyasztói társadalom átka, hogy sokan mégis tovább állnak egy MÉGjobb reményében..
Tudom,hogy ő is megbánta, ezt már párszor hangoztatta. De bennem a bizalom megtört és nem tudnék már rá társként tekinteni. Mi van, ha megint le akar majd lépni? Nem akarok rettegésben élni. És végtelenül utálom a kialakult helyzetet, mert a hátam közepére sem hiányzik az ismerkedés, meg a kezdetleges izgalom... Inkább átugornám az első x hónapot, amikor már ismerjük egymást, nem kell feszengeni, stb-stb.... De ez csak én vagyok, pedig még idős sem vagyok, hogy azt mondhassam, hogy az "én koromban már nehéz ez...".
Fú, de jókat írtok amúgy. Mindegyik válaszban látom magam részben én is, szinte.
A válás utáni első hónap volt nagyon rossz. Nem találtam a helyem egyedül, meg kellett szokni, hogy nem jön haza munkából, nem hív fel mi kell a boltból, mit főzzünk, stb.
Aztán jött egy ilyen fellélegzős időszak, hogy veszek lila ágyneműt, amivel ő soha nem takarózott volna be, mert utálja az Újpestet, de most megveszem, mert megtehetem 🤭
Hogy kivágom végre azt a ronda fotelt, amit utáltam, csak ő ragaszkodott hozzá... és amúgy is, mit nekem férfi, mennyivel jobb így, hogy nem szekál senki, lassabban telik a szennyes, mennyi hely lett hirtelen a szekrényekben, tök jó ez.
Az első év ilyen hullámzóan telt, aztán azt éreztem, tudnék nyitni más felé.
Aztán jöttek a pofonok sorra. A jófej helyes pasi, aki 4-5 nap intenzív flörtölés után kinyögi, hogy házas, de azért jól ellennénk mi ketten titokban... hát köszi.
Következő, átlagos, aranyos, de bepszichul ha úgy érzi ismerkedős fázisban, hogy mostantól nem csakis róla szól az életem és nem kérek engedélyt kb ahhoz is, hogy lemenjek a boltba.
Vagy akivel látszólag jól alakul, aztán benyögi, hogy a fiúkat is szereti, reméli, ezt nem venném megcsalásnak.
Közben a sok perverz, aki egy kis szexchat vagy meztelen képért kunyizik újra és újra.
Elfáradtam... és ilyenkor van az, hogy visszagondolok mennyire jó volt nekem a férjemmel, aki megnevettetett, nem volt perverzebb a kelleténél, nem akart férfiakkal csalni 🤨
Aztán nagynehezen itt-ott egy
válasza:Kezdeti idoszak akkor jo ha benne vagy a flortolos tetszos hangulatban. Amugy en is rajottem erre h vegtelesegig nem lehet ezt csinalni h megyunk az uj kaocsilat meg az izgalmak utan. Zavar bennunket a megszokas kozben meg sok jo dolgot eldobunk magunktol.
Akinek hosszú kapcsolata van az nem biztos h abba nincsenek problemak csak elfogadjak a pasikat a rossz tulajdonsagaival is.
Az a szr mikor az egyik jol all a kapcsolathoz a masik meg felvallrol veszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!