Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megbántátok a válást? A gyermeketek (gyermekeitek) hogyan dolgozták fel?
Már nem bírom,mégis kínlódom egy boldogtalan kapcsolatban.
Nehezen találtam társat,zárkózott típus vagyok,így valószínűleg egyedül fogok maradni.De legjobban a gyerekemet féltem.A férjem nem törődött vele kb. 4 évig,most 1 éve időnként játszik vele,sőt elkezdte ellenem uszítani.A szívem szakad meg,mikor az 5 éves fiam az apjával durván közli velem,hogy hülye vagyok,haljak meg.
Fenyeget,ha válni merek,elveszi a gyereket.A gyerek is veszekedéskor az apja mellé áll,félek,már el is vesztettem.
Fizikai bántalmazás nincs,de lehet a meghunyászkodásomnak köszönhető.Szóbeli viszont nagyon durván.
Voltunk párterápián 4-5 alkalommal,aztán a férjem közölte,ez baromság.
Ismerősi körömben volt hasonló,ott is az apuka uszította a gyermeket,de idővel megoldódott, mikor mind a két fél már új párt talált és a gyermekkel az apuka is több minőségi időt tölthetett együtt.
Kérdező nincs tapasztalatom, de ne add fel és remélem megoldódik a helyzeted.
Szerintem a gyereked durván sérül egy olyan légkörben ahol az egyik szülő a másik ellen uszítja, ahol nem elfogadás,szeretet és megértés van a légkörben hanem stessz. Azért mert őt nem bántja az, ahogy veled bánik ugyanúgy negatív hatással van rá. Ez lesz neki az apa modell? Így kell majd bánnia a feleségével?
A válás minden gyereket megvisel, de nem annyira, mint ilyen helyzetben az együtt maradás.
Fenyeget? Remek, csak tegye. Én felvenném telefonnal és utána ezt lejátszanám az ügyvédnek. Amúgy is keress egy jó ügyvédet. Tudjál meg mindent.
Én úgy gondolom az a pasi aki nem akar válni, de pokollá teszi az életedet tudatosan, az nyugodtan nevezhető pszichopatának.
A gyerekeimnek eleinte furcsa volt,de mivel elöszőr nem költöztünk messzire az apjuktól így nem vettem észre rajtuk olyat,hogy nagyon megviselné őket.Aztán amikor a mostani férjemmel összeköltöztünk,azóta igazi kiegyensúlyozott boldog gyerekek .
Tudod valahol azt,hogy az apjukból kevesebbet kapnak,kompenzálja,hogy az anyjukból viszont többet.Elköltözés előtt már egy olyan rossz lelkiállapotban voltam,hogy nem igazán volt türelmem hozzájuk :((( Aztán elköltözés után,már az első este éreztem,hogy megnyugodtam,sikerűlt meglépnem ezt a lépést,és ez nagy erőt adott.Hidd el neked is menni fog,nem kell semmitől félni,a fenyegetéseket meg reálisan kell kezelni,utána járni,hogy amit mond,azt ugyan megteheti? Ha nem akkor sz@rni rá.Te diktálj,ne ő.Az új életed erről szóljon,sok sikert :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!