Válnál ilyen esetben?

29, Az álnaiv jelző megáll a kérdésre szerintem is.

Szerintem nem ennyire súlyos csak szeretett volna egy kis megerősítést, azért lett így féltve a kérdés.

Dühkezelési problémái vannak.

"Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük."

Ilyenben élek évek óta.. nem jutott el a tettlegességig sosem, de épp elég a sok cirkusz ahhoz, hogy tudd mindig tojáshéjon lépdelsz, soha nem lehet megbeszélni semmit, a legbanálisabb témából is lehet cirkusz bármikor mert mindent annak érzékel hogy beszóltál.. és ő nem normális hangon megbeszéli hanem toporzékol, csapkod, üvölt.. ne várj sok évet.. ne várd meg hogy közös gyerekeitek legyenek. Én elrontottam az életemet így :( hogy egy ilyenben benne maradtam mert túl későn ismertem fel

Itt nagyon jól látszik miért van annyi bantalmazo kapcsolat, miért nem kérnek segítséget. Mert a sok paraszt egyből azzal jön hogy biztos a te hibád volt.

1. Ha a párom valamivel állandóan szekal akkor elgondolkozok a dolgon hogy ő ezt így nem szereti, legközelebb nem így csinálom, hanem megbeszelem vele is.

2. Ez rohadtul nem jogosít fel arra hogy így beszéljen vele. Tulajdonképpen semmi nem jogosít fel arra hogy így beszélj a pároddal. Ha valami ennyire nem tetszik a pasi is elvalhat.

Én biztos hogy reggel összecsomgoltam volna. Senki labtorloje nem vagy, nem is kell elviselned.

Mivel azt írod anyudék is szoktak rá vigyázni, így gondolom elérhető közelségben laknak. pakolj össze és menj át hozzájuk, ott meg tudod írni a beadandókat is és tán lenyugszanak a kedélyek és átgondolhatod azt is, miképp tovább.

Ez esetben nem neked kell bajlódnod sem a gyerkekkel, sem a tesóékkal. Ez utóbbit nem is értem amúgy, ha az ő különélő gyerke megy oda, minek mennek még a tesójáék is, pláne két szobás lakásba, úgy, hogy ő rá sem ér, de elvebn mindkettőtöknek dolga van.

Oké,hogy te is ott élsz, de jobban jársz ha most elvonulsz egy kicsit, legalább tudod tenni a dolgodat és nem lesz további feszültség.

Mikor majd hétfőn hazamész, megbeszélitek hogyan tovább.

nekem nem férne ez bele, de én sohasem játszmázom, drámázom, mert nem férne bele, ha a látogatókkal van gondom, akkor azt is akkor beszéltem volna meg, mikor megtudom, nem várok addig, míg villanyt oltunk és befordul aludni a másik.

mindez persze neki nem mentség, az erőszakos viselkedést nem legitimizálja semmi, jómagam nem így kommunikálok és nem is tűröm az ilyen hangnemet senkitől sem el.

Ezek szerint viszont neketek igen erős kommunikációs problémáitok is vannak, a hibás dühkezelési technikáitok mellé, nem gondolom, hogy nagyon kellene ezt erőltetni, láthatólag az is nehézséget okoz, hogy tekintettel legyetek egymásra, empátiával, toleranciával, együttműködésre készen forduljatok egymnás felé, így teljesen fölösleges ez az agresszív szájkarate és hattyú halála, el kell válni és kész.

Te nem számítasz annyira neki, hogy megbeszélje ezeket a dolgokat veled és tekintettel legyen a feladataidra, te meg sejthetően nem a megoldásra törekszel, mikor a saját gyerekét látná, hanem kifogásokat gyártasz és puffogsz miért nem jó, hogy aztán alváskor (mert mikor máskpr, még véletlenül sem akkor, mikor szóba került az egész) ráborítsad a bilit, ami igaz, nem agresszív, de legalább annyira szánalmas megoldás és mint láthatod, nem vezet sehova sem.

Akinek düh kitörési problémái vannak azok nem csak a párjukkal ilyenek, hanem pl leteremtik a boltost buszsofőrt stb. A párod másokkal is ezt csinálja?

Ha igen akkor ez a probléma, de amennyiben csak veled teszi ezt, akkor bántalmazó.