Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A fèrjemnek nem lehet termèszetes úton gyermeke, ès válni akar. Mit tegyek?
Iszonyúan magam alatt vagyok, fogalmam sincs mit tegyek.
Korábban sosem èrtettem hogy egy ilyen problèma miatt hogyan bomolhatnak fel házasságok, de mostmár megvan.
Az egèsz feszültség egy èvvel ezelőtt, az esküvőnkkor kezdődött. Akkor indultunk neki, hogy babát szeretnènk. Bennem alap feszültsèget keltettek a sikertelen hónapok. Ősszel derült ki az oka, a fèrjem. Az orvosok közöltèk, hogy kizárólag lombikkal lehet gyermekünk. Persze elèggè lesújtó volt. Onnantól viszont bármit csináltam, a fèrjem elmerült az önsajnálatban. Egyedül kezdtem el intèzni mindent, orvosokat, klinikákat kerestem, beszèltem velük, hogy akkor hogyan tovább, mert babát attól mèg mindketten szerettünk volna.
Aztán kiderült, hogy ez mivel jár, illetve mennyibe fog kerülni. Èn igyekeztem pörögni a dolgon, hogy ezzel is segítsek neki.
Ő az anyagi rèszèt igyekezett biztosítani azzal, hogy túlórákat, ès hètvègè plussz munkát vállalt. Ez viszont azt eredmènyezte, hogy alig láttuk egymást, alig beszèltünk, szinte semmit nem tudtunk már együtt csinálni. Kezdtem egyre feszültebb ès feszültebb lenni. Mondtam neki, hogy szeretnèk több időt vele tölteni, de a válasz mindig az volt, hogy akkor nem lesz pènz.
Múlt hèten kiborultam már ès megpróbáltam komolyabban beszèlni vele róla. Mondtam, hogy akkor vegyünk fel egy kisebb hitelt akár, de így nem lesz jó ( igen, ezzel is elrontottam, tudom.) .
Ezen kiborult ő is, hogy nem kell hitel, ès nem èrti hiba sietek ennyire, mièrt nem tudjuk inkább halasztani a dolgot vagy valami.
Szerettem volna egy nagyon mèlyen őszinte beszèlgetèst folytatni vele, mert hónapok óta nem tudtunk már. Ès menet közben kibukott belőlem, hogy ha egyedül lennèk, simán elmennèk spermabankba is, csak lehessen gyerekem. (Előzmènyben hozzáteszem, hogy a legutóbb amikor az andrológián jártunk, belőle bukott ki először, hogy mi lenne ha inkább bankból vennènk donorspermát, azzal kevesebb a macera. De betudtam hisztinek, sokszor megesik)
Emellett megkèrtem hogy legyen őszintèbb velem, mert a munkatársai kb többet tudnak róla már, mint èn, mert alig mond el valamit. Illetve a szexuális èletünkkel is vannak gondok, lènyegèben, hogy állandóan feszült vagyok, ezért nem jó a szex. Ezt is elmondtam.
Vègül az jött le az egèszből, hogy egyáltalán nem bízok benne, nekem rossz vele, ès nekem gyerek kell mindenáron, apa nèlkül is. Ès ő inkább nem is akar gyereket. Itt le is zártuk az estèt.
Másnap reggel munkából írt egy üzenetet, hogy szeretne elvinni egy romantikus vacsira valahová. Ebből nem lett semmi mert kèsőn èrt haza, helyette igyekeztem egy ilyen borzalmas vita után egy bèkülős vacsit csinálni, drága borral, stb.
Annyit mondott csak rá, hogy nem èrdemli meg. Másnap munka után hazajött, leült, ès közölte, hogy el akar válni, mert mindenkinek így lesz a legjobb. Èn nagyon megbántottam azzal, amit mondtam, de ne bánjam, biztos komolyan gondoltam. Ő nem akar gyereket mègsem, ès ha èn ebbe belemennèk, akkor sem lenne nyugodt, mert mindig tudná, hogy legbelül szomorú vagyok.
Illetve ha tovább is folytatnánk a kezelèseket, akkor is sokat kellene dolgoznia, ès ha már lenne gyerekünk, ès megint előjön hogy magányos ès bizalmatlan vagyok ( ami miatt mindenbe belekötnèk, vitáznèk) úgy elválni már sokkal rosszabb lenne.
Ez most így iszonyú fekete-fehèrnek nèz ki. Mèg sosem volt ennyire "kezelhetetlen", soha nem voltunk ennyire a legalján, hogy ezt így komolyan gondolja.
Már százszor megbántam mindent amit mondtam. ( Ugyan így volt ez korábban fordítva is, hogy hozzám vágott dolgokat, amiket pillanatnyilag gondolt, de kèsőbb megbánta, ès túllèptünk rajta.)
Most fogalmam sincs mit csináljak. Nem tudom mit mondjak, mit tegyek, hogy tegyem, vagy tudok e mèg bármit tenni.. soha nem volt mèg ilyen hosszúra nyúló komoly problèmánk, lassan egy hete tart...
Tudom èn is, hogy elszúrtam, de nekem a fèrjem a világon mindennèl fontosabb.
Ha nem kamu a történet, akkor teljesen megértem a férjedet, hogy el akar válni tőled.
Az érzelmi intelligenciád nulla. Szerencsétlen ember kap egy ilyen hírt, és te ahelyett, hogy mellé állnál, éreztetnéd vele, hogy mennyire szereted, meg lelkileg támaszt nyújtanál számára, elkezded nyomatni azt a ***** lombikot.
Szegénynek ideje nincs összekaparnia magát, te mint egy őrmester már osztogatod is a parancsokat számára. Először elnézed neki, hogy dolgozik mint egy gép, majd ez sem jó, és hisztizel meg követelőzöl, hogy foglalkozzon veled.
Végül belevágod az utolsó szöget a koporsójába, mikor közlöd vele, hogy elmennél spermabankba is. Magyarra lefordítva: szarsz rá magasról, hogy tőle legyen gyereked, neked GYEREK KELL!!!!!!! Nem számít, hogy kitől esel teherbe, tök mindegy, hogy egy idegen spermájával termékenyítenek meg, akit aztán a férjeddel neveltetnél, csak legyen saját vér szerinti gyereked. Nem a TI gyereketek a lényeg itt már, hanem a TE gyereked.
Egyébként hány éves vagy, hogy ennyire türelmetlen vagy? Mert ha 30-on aluli vagy, akkor még érzéketlenebb és bunkóbb vagy mint gondoltalak, mert akkor simán várhatnál ezzel az erőltetéssel 1-2 évet, amíg leülepszik a férjedben a dolog.
Ha ennyire rá vagy feszülve erre a terhesség meg gyerek témára, a legjobb ha elváltok egymástól, és keresel valakit, aki megcsinálja neked a gyereket.
Kedves kérdező!
Nagyon hülyén kezeled ezt a helyzetet, tényleg, mintha óvodások házasodtak volna össze.
Azért azt fogd már fel, mennyire önző és bunkó voltál/vagy a férjeddel! Ő kéne, hogy legyen a legeslegfontosabb az életedben, ősszel kiderül, hogy nem lehet gyereke. Azért állj már meg egy pillanatra és gondold át, mekkora tragédia ez önmagában is, egy férfinak (bárkinek) megtudni, hogy nemzőképtelen. Nem is csodálom, hogy teljesen maga alá került.
Te meg ahelyett, hogy támogatnád a nehéz helyzetben elkezded passzív-agresszív módon csesztetni és még büszke is vagy rá (hogy te továbbra is kerested a kezeléseket, klinikákat), hát gratulálok!! Komolyan ilyen hülye vagy?? Meg sem érted a férjed helyzetét, teljesen magára hagytad bánatában és robogsz tovább a SAJÁT akaratodért, a férjed szegény meg a bánatába fulladva inkább szarrá dolgozza magát, hogy ne is találkozzon veled, meg nyilván kell a pénz, hiszen ő legalább ennyivel hozzájárulhat a TE álmodhoz.
Nyilván elkezdett benne lecsengeni a dolog, hogy utál veled lenni és ő neked egyáltalán nem is fontos. Azért gondold már át, miért is maradna? Hogy folyamatosan éreztesd vele, mekkora csődtömeg, hogy még egy gyereket sem tud csinálni? Hiszen pontosan ezt teszed!
Őszintén szólva nagyon önző a hozzáállásod, neked nem a férjed a fontos, neked semmit nem számítanak az érzései, te nem tőle akarsz gyereket, te csak akarsz egy saját gyereket. Ilyen embernek szerintem nem is való kapcsolat.
Váljatok el még most és keress egy olyan idiótát, aki képes és hajlandó arra, hogy csak a saját céljaid kiszolgálásának eszköze legyen.
"Férjedet értsd már meg, egy férfi mitől érzi magát férfinak? Ha jól meg tud egy nőt rakni és csinál neki gyereket."
Na azért nemár! Mint az állatok...
Egy rakás dologtól férfi a férfi, és ennek csak kis szelete az, hogy tud gyereket csinálni. Különben sem a gyerekcsinálás a "projekt" legnehezebb része (itt értelemszerűen az egészséges férfiakra gondolok), hanem tisztességesen, szeretetben - nem megnyomorítva lelkileg sem a kölköt, sem a társát, sem saját magát - felnevelni.
Kérdező: "Másnap munka után hazajött, leült, ès közölte, hogy el akar válni, mert mindenkinek így lesz a legjobb. Èn nagyon megbántottam azzal, amit mondtam, de ne bánjam, biztos komolyan gondoltam. Ő nem akar gyereket mègsem, ès ha èn ebbe belemennèk, akkor sem lenne nyugodt, mert mindig tudná, hogy legbelül szomorú vagyok."
Az a benyomásom, hogy mindketten úgy viselkedtek, mint a feldühödött vaddisznók. Mentek előre, nem törődve azzal, hogy közben mit zúztok porrá magatok körül.
Azért emeltem ki a fenti néhány mondatot, mert a férjednél is azt érzékelem, hogy sértettségében-megbántottságában tör-zúz; jó lenne tisztáznia magában, hogy tényleg nem akar gyereket (bár ez esetben fura, hogy most jött rá), vagy "csak" a nehézségektől ijedt meg, illetve attól, hogy be kelljen ismernie saját magának, hogy ő sajnos nem vagy nehezen képes természetes úton gyermeket nemzeni. Mert a kettő alapjában különböző probléma.
Az biztos, hogy fel kell dolgoznia lelkileg, hogy termékenységi problémái vannak. Nem, ettől NEM kevésbé férfi, és pont. De az ilyesmi nem megy egyik napról a másikra.
Te meg nem tudom, hova sietsz... szintén mint a vaddisznó, mész előre, hogy gyerekgyerekgyerekgyerek mindenáron.
Miért számít, hogy a szomszéd Mari néninek ebben az életkorban hány gyereke volt? A gyerekvállalás annyira intim, privát döntés, és zsigeri késztetés kellene, hogy legyen, hogy semmilyen rokonnak vagy szomszéd Mari néninek ne legyen benne semmilyen szerepe, se beleszólása. Nincs ilyen, hogy "ebben az életkorban KELL gyereket vállalni" - nyilván vannak biológiai megfontolások, de az elsődleges akkor is a zsigeri vágy kéne, hogy legyen. Ha az megvan, akkor persze jöhetnek ilyen nehézségek, mint a ti esetetekben a terméketlenség, de a szomszéd Mari néninek ehhez sincs semmi köze.
Ne haragudj, de nőként nagyon durva, hogy ennyi empátia volt benned.
A spermabankot nem akarja ő igazán, csak felhozta kétségbeesésében. Te meg nem vetted észre a fájdalmát, és rákontráztál.
Több empátia kellene...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!