A fèrjemnek nem lehet termèszetes úton gyermeke, ès válni akar. Mit tegyek?

Iszonyúan magam alatt vagyok, fogalmam sincs mit tegyek.

Korábban sosem èrtettem hogy egy ilyen problèma miatt hogyan bomolhatnak fel házasságok, de mostmár megvan.

Az egèsz feszültség egy èvvel ezelőtt, az esküvőnkkor kezdődött. Akkor indultunk neki, hogy babát szeretnènk. Bennem alap feszültsèget keltettek a sikertelen hónapok. Ősszel derült ki az oka, a fèrjem. Az orvosok közöltèk, hogy kizárólag lombikkal lehet gyermekünk. Persze elèggè lesújtó volt. Onnantól viszont bármit csináltam, a fèrjem elmerült az önsajnálatban. Egyedül kezdtem el intèzni mindent, orvosokat, klinikákat kerestem, beszèltem velük, hogy akkor hogyan tovább, mert babát attól mèg mindketten szerettünk volna.

Aztán kiderült, hogy ez mivel jár, illetve mennyibe fog kerülni. Èn igyekeztem pörögni a dolgon, hogy ezzel is segítsek neki.

Ő az anyagi rèszèt igyekezett biztosítani azzal, hogy túlórákat, ès hètvègè plussz munkát vállalt. Ez viszont azt eredmènyezte, hogy alig láttuk egymást, alig beszèltünk, szinte semmit nem tudtunk már együtt csinálni. Kezdtem egyre feszültebb ès feszültebb lenni. Mondtam neki, hogy szeretnèk több időt vele tölteni, de a válasz mindig az volt, hogy akkor nem lesz pènz.

Múlt hèten kiborultam már ès megpróbáltam komolyabban beszèlni vele róla. Mondtam, hogy akkor vegyünk fel egy kisebb hitelt akár, de így nem lesz jó ( igen, ezzel is elrontottam, tudom.) .

Ezen kiborult ő is, hogy nem kell hitel, ès nem èrti hiba sietek ennyire, mièrt nem tudjuk inkább halasztani a dolgot vagy valami.

Szerettem volna egy nagyon mèlyen őszinte beszèlgetèst folytatni vele, mert hónapok óta nem tudtunk már. Ès menet közben kibukott belőlem, hogy ha egyedül lennèk, simán elmennèk spermabankba is, csak lehessen gyerekem. (Előzmènyben hozzáteszem, hogy a legutóbb amikor az andrológián jártunk, belőle bukott ki először, hogy mi lenne ha inkább bankból vennènk donorspermát, azzal kevesebb a macera. De betudtam hisztinek, sokszor megesik)

Emellett megkèrtem hogy legyen őszintèbb velem, mert a munkatársai kb többet tudnak róla már, mint èn, mert alig mond el valamit. Illetve a szexuális èletünkkel is vannak gondok, lènyegèben, hogy állandóan feszült vagyok, ezért nem jó a szex. Ezt is elmondtam.

Vègül az jött le az egèszből, hogy egyáltalán nem bízok benne, nekem rossz vele, ès nekem gyerek kell mindenáron, apa nèlkül is. Ès ő inkább nem is akar gyereket. Itt le is zártuk az estèt.

Másnap reggel munkából írt egy üzenetet, hogy szeretne elvinni egy romantikus vacsira valahová. Ebből nem lett semmi mert kèsőn èrt haza, helyette igyekeztem egy ilyen borzalmas vita után egy bèkülős vacsit csinálni, drága borral, stb.

Annyit mondott csak rá, hogy nem èrdemli meg. Másnap munka után hazajött, leült, ès közölte, hogy el akar válni, mert mindenkinek így lesz a legjobb. Èn nagyon megbántottam azzal, amit mondtam, de ne bánjam, biztos komolyan gondoltam. Ő nem akar gyereket mègsem, ès ha èn ebbe belemennèk, akkor sem lenne nyugodt, mert mindig tudná, hogy legbelül szomorú vagyok.

Illetve ha tovább is folytatnánk a kezelèseket, akkor is sokat kellene dolgoznia, ès ha már lenne gyerekünk, ès megint előjön hogy magányos ès bizalmatlan vagyok ( ami miatt mindenbe belekötnèk, vitáznèk) úgy elválni már sokkal rosszabb lenne.

Ez most így iszonyú fekete-fehèrnek nèz ki. Mèg sosem volt ennyire "kezelhetetlen", soha nem voltunk ennyire a legalján, hogy ezt így komolyan gondolja.

Már százszor megbántam mindent amit mondtam. ( Ugyan így volt ez korábban fordítva is, hogy hozzám vágott dolgokat, amiket pillanatnyilag gondolt, de kèsőbb megbánta, ès túllèptünk rajta.)

Most fogalmam sincs mit csináljak. Nem tudom mit mondjak, mit tegyek, hogy tegyem, vagy tudok e mèg bármit tenni.. soha nem volt mèg ilyen hosszúra nyúló komoly problèmánk, lassan egy hete tart...

Tudom èn is, hogy elszúrtam, de nekem a fèrjem a világon mindennèl fontosabb.