Természetes, hogy egy 18-19 éves lány nem akar barátot?

Természetes-e az, hogy az ember úgy viselkedik és viseltet a dolgok iránt, ahogy gondolja/akarja? Igen.

Miért nem akar barátot/barátnőt? Ő maga tudja a választ, és ennyi elég is.

Én hasonló cipőben járok, nem szeretnék egyelőre barátot és még nem is volt. Leginkább az az oka, hogy nem tudok megbízni egy fiúban sem, szerintem a mostani 18-20 éves fiúk nem azok a fajták, akikkel komolyan lehetne beszélgetni, vagy bármikor számítani lehetne rájuk, nem is elég kitartóak, és tudom, nem külső alapján kell ítélni, de ezek a mai díszb*zi öltözékek sem kelti fel a figyelmem. Lehet, hogy ezzel valakit megbántok, attól itt és most bocsánatot kérek, de én tényleg így látom a dolgot.

A másik oka az, hogy elsősorban a tanulmányaimra kell koncentrálni, és attól félek, hogy a sok elfoglaltság miatt nem jutna idő a barátomra, és mivel nem szeretném megbántani az illetőt, inkább bele se vágok az egészbe, úgyis szakítás lenne a vége. Én fontosabbnak tartom, hogy jó jegyeim legyenek, ezáltal jó iskolába tudok menni, aminek ugye az az eredménye, hogy később jó munkám is lesz, jó fizetéssel.

Végső sorban az is közrejátszik ebben, hogy nem szeretem, amikor valaki számonkér bármiről is, hogy hol voltam, mit csináltam stb. Természetesen volt, hogy ismerkedtem fiúkkal, de mind egytől egyig már a második heti ismerkedésnél szó szerint letámadt a kérdéseivel. Na ez a halálom.18L

Nem tud megbízni az emberekben, a tanulásra koncentrál, fél a kötöttségtől, rossz családi körülményei hátráltatják, nem talált még olyat aki tetszik neki, önbizalomhiány stb. Ezer oka lehet.

Én például tudom, hogy addig nem lenne értelme összejönnöm egy fiúval, amíg nem teszem rendbe magam körül a dolgokat. Nagyon sokat próbálok változni jó irányba, most ez köt le.