Hogyan megy szét egy házaspár 1-2 éves gyerek mellett? Mik a buktatók?

Kézimunka miatt miért akadt ki? Jesszus... gondolom orális szex sincs.

Ennek bizony válás lesz a vége.

Ahogy elnèzem ti lesztek a következő pár...

Kezdve ott, hogy csak úgy kikötő, hogy mindenfèle testisègwt felejts el több mint 1 èvig...lesz az több is, hidd el. Meg ez az egèsz hozzáállása a dolgokhoz kapásból bukó.

Erdekes azért hogy kilenc hónapig semmi ne legyen! Én mindkét terhességnél rendszeresen együtt voltam a parommal és jobban kívantam mint azelőtt. Nyílván az utolsó hónapban már nehezem oldottuk meg mert nekem hatalmas lett a hasam és mozogni is alig tudtam már. De ilyet mondani hogy nem zavar ha más nőre maszturbálsz kép alapján hat mit mondjak en biztos talaltam volna más megoldást hogy ne kelljen képekre izgulnia a páromnak.

Abból adódóan mennek szét hogy nem szánnak utána elég időt egymásra mert a kicsi kiveszi azért az ember energiáját.Vagy terhesség alatt változik meg valamelyik ez lehet ijedtség eltávolodás bármi.Fontos hogy a pici mellett is egy kis időt egymásra is szánjatok es figyeljetek! Nekem 2 pici gyermekem van de mi nem eltávolodtunk hanem mégközelebb kerültünk egymáshoz a gyerekek által a párommal.Annyi mindentől függ hogy jól működjön egy kapcsolat hogy sorolni sem tudja az ember meg annyira embertípus kérdés hogy ki milyenné válik a baba érkezésénél vagy terhességénél. Ez nagyon bonyolúlt véleményem szerint és nagyon egyéni!

#20-as:

Nagyon emberfüggő, hogy ki mennyit bír elviselni egy olyan láthatóan fájdalmas esemény, mint a szülés közben. A férfiak is emberek, és hülye az a nő, aki mondván, hogy ő eleget szenved a gyerek kihordásával, legyen igenis ott mellette a férje. Merthogy ilyenről is hallottam a környezetemben. Annak is válás lett a vége. Le a kalappal azok előtt, akik néhány verítékcseppel a homlokukon megszültéka gyereküket, mellettük a férjükkel, de a nagy többség számára igenis egy traumatikus esemény ez, és például egy néhány éves házasságban, első gyerek esetén szerintem nem kell a nőnek a gyerek egészsége miatti aggódás, az ismeretlentől való félelem, a saját testi-lelki épsége tetejében még azon is gondolkodni, hogy álmai férfija ki tudja, hogy fog reagálni a szülőszobában történtekre.

Persze minden szülés előtt álló anyának magának kell eldöntenie a férjével való hosszas és komoly beszélgetések után, hogy elég erős gyomrúnak tartja-e a párját, vagy inkább nem "avatná be" a kulisszák mögött zajló eseményekbe, hanem elég neki, ha az újdonsült apa már a baba megérkezés utáni pillanatokban jön csak be a szülőszobára.

Nálam a 2. férjem ragaszkodott a szülésen való részvételhez. Könnyen szültem az első két gyereket is, így mondtam, hogy oké, de nem biztos, hogy mindent kéne látnia. Megbeszéltük, hogy bejöhet, de a fejemnél fog állni. Nekem is kellett labdán rugóznom, tiszta vér lett minden. A kitolásnál mikor a doki mondta, hogy már látom a fejét, a férjem abban a pillanatban a doki mellé állt :) ennyit a megbeszélésről. Nem hatott rossz irányba a szexuális életünkre a szülés. Bár a férjem azt mondja, hogy ő még ennyi vért nem látott és utólag egy disznóvágás jut eszébe (ott volt hasonló mennyiségű vér) De újra bejönne ha lenne még gyerekünk, mert a legcsodálatosabb érzés volt neki meglátni elsőként a lányát.

A kérdésre válaszolva egy gyerek rengeteg fáradtsággal jár és kimerül mindkét szülő. Mi is sokszor egymásnak ugrottunk, összevesztünk apró dolgokon, amit kipihentem észre sem vesz az ember. Utána mindig megbeszéltük, hogy nem gondoltuk komolyan csak a fáradság hozott elő buta gondolatokat. Mi igénybe vettük a nagyszülők segítségét és évente több napot töltünk csak kettesben, elutazunk pár napos külföldi városnéző utakra, amihez a lányunknak úgy se lenne kedve. Nehéz egy kapcsolaton dolgozni és minőségi időt együtt tölteni egy kisgyerek mellett. De rengeteg embernek sikerül, csak tenni kell érte folyamatosan.

A feleségem a terhesség alatt olyan szinten megváltozott emberileg, hogy minden munkát elvállaltam amit csak lehetett ne kelljen otthon lennem. Volt segítség, anyósom szinte végig mellette volt segített, érezte hogy nem lesz egyszerű. A feleségem azt szerette volna hogy apás szülés legyen, benn is voltam a műtőben de csak a fejénél és nem viseltem túl jól a dolgot. Nagyon sokat szenvedett mire az orvos úgy döntött, hogy császárral fog megszületni. nem is értem miért hagyta majd 2 órát szenvedni. A szülés után nagyon rossz állapotba volt a nejem, fizikálisan legyengült, vért is kellett kapnia és sajnos sikerült valami gyulladást is összeszednie. Kb fél év volt mire felépült, de a szülés mély nyomokat hagyott benne. Majd 1 évig semmi szex nem volt közöttünk, igazából nem is hiányzott. A gyerek elég problémás volt kiskorában, nagyon sokat éjszakáztunk, hulla fáradtak voltunk mindketten. Mikor 2 éves lett a fiúnk felmerült a kérdés, hogy kistesó, de a nejem közölte hogy ő még egyszer ezt nem csinálja végig, szóval csak örökbefogadás játszik.

Most a gyerek már lassan 5 éves, a kapcsoltunk jó, szex havi 2-3 alkalommal van de sajnos mindig én kezdeményezem ami kissé zavar. Ha visszagondolok milyen volt a kapcsolatunk a gyerek előtt akkor azonnal rávágnám, hogy számomra akkor jobb volt. Szerintem ezért van a sok válás, mert a férfiak zöme nem fogja fel mivel jár egy gyerek és nincs felkészülve a változásra.

Ami a nők helyzetét illeti, nem mindenki képes visszanyerni karcsú alakját a szülés után, a melle megereszkedik, műtéti hegek rondítják el a testét, ők sem feltétlenül erre vágynak. Van olyan nő aki élményként éli meg a terhességet és azt követő pár évet, van aki soha többet nem vállalja be. Nem vagyunk egyformák....