Hogyan megy szét egy házaspár 1-2 éves gyerek mellett? Mik a buktatók?

Huh, hát nem irigyellek. Azért kiverni még kitudná a farkadat, de ezek szerint arra sem hajlandó, talán az is veszélyezteti a babát?

Jól írják az előttem lévők, már most anyuka üzemmódban van és ne hidd hogy szülés után megváltozik amikor majd állandóan fáradt lesz természetesen. Ha orvos szerint nincs semmi akadálya akkor nyugodtan lehetne szexelni. Azt sem értem hogy szülés után mire kell 4 hónapot várni...

Én most vagyok 18 hetes és szegény férjemet tegnap úgy lefárasztottam hogy a harmadik menet már nem ment, de most alig várom hogy alkalmam legyen megint rámászni.

Én a környezetemben több embertől is hallottam, hogy a férfi is akaratlanul másképp néz a feleségére, miután gyereket szült. A barátnőim közül az egyiknek például apás szülése volt, a férje utána rá sem bírt töbet nézni, és végül válás lett a vége. Beszéljétek át, hogy szeretnéd-e te a feleségedet a vajúdás és szülés állapotában látni, vagy inkább később mész be hozzájuk. A szülésszel is beszélgethetsz erről, hogy ő mit tapasztal, de persze te fogod érezni, hogy ott akarsz-e lenni, vagy óckodsz tőle. A lényeg, hogy ne hagyd magad, ha a végén gondolod meg magadat, akkor ne menj be.

A női oldalról meg látom sokszor, hogy a kisgyerekes anyukák tényleg elhagyják magukat, nem lesznek már olyanok, mint amilyennek a férjük az első években megismerte, és emiatt a férj meg kiábrándul belőlük. Hulla fáradtak, mert a gyerekhez állandóan fel kell kelni éjszaka, minden neszre felriadnak, napközben meg szintén csak azt lesik, hogy a gyereknek megvan-e mindene. A férj meg plusz órákat vállal a munkahelyén, vagy a plusz pénz miatt, vagy amiatt, hogy ott legalább nincs gyereksirás egész nap.

Én is túlzásnak tartom ezt a szeretkezésmentes időszakot, azért amikor én várandós voltam, ugyan nem az utolsó hónapokban, de együtt voltunk a férjemmel rendszeresen. Persze óvatosabbnak kell lenni, meg nem árt egy orvost is megkérdezni, hogy lehet-e, de általában nem mondják azt, hogy teljes önmegtartóztatás kell. Meg vannak "alternatív" módok, hogy kielégítsétek egymást.

Ja igen, a gyerek ágya az első hónapok után már ne legyen a szobátokban, illetve ne aludjatok egy ágyban a gyerekkel, mert akkor még évekig ez lesz a megszokott, és akkor tényleg semmi intimitás meg együttlét nem lesz köztetek. De szerintem arra gondolj, hogy a feleségedet és a gyerekedet is szereted, és minden rendben lesz. Néhány ezer éve már házasságba születnek a gyerekek, és a családok nagy részében két-három-négy gyerek is születik, tehát annyira nem rémisztő, mint ahogy először belegondol az ember. Kitartást és sok boldogságot Nektek!

#12

Remélem a kedves férj nem az orvossal együtt premier plánban nézte ahogy kijön a gyerek. A nő fejénél kell lenni és nem a horror részt nézni, mert nem gyakornokként van ott a férj.

Úgy, már a gyerek is a tűzoltás ersdmenye. Anno volt humánetológia az egyetemen, sosem felejtem el azt az órát. Arról szólt, hogy hogy alakulnak a hormonok egy kapcsolatban. Volt egy ábra arról, hogy mikor a kapcsolat indul, kap egy hormonlöketet a két ember. Ez a hormon 2-3 évig termelődik általában. Mikor alábbhagy, akkor kerül a legtöbb kapcsolat válságba és akkor derül ki, hogy a párod mennyire a társad, barátod és emberileg mennyire vagytok jók együtt. Mikor már a szeretet és a közös móka hajtja előre a kapcsolatot, mert ugya hormonokkal minden könnyebb. Persze ilyenkor is jelen vannak, de nagyobb tudatosságot igényel egy kapcsolat és jobban lappang a szenvedély. És ha hiszed, ha nem, ebben az időszakban, a kapcsolat elejétől számított 2-4 évben szoktak a legtöbben gyereket vállalni. Ekkor megint kapnak egy hormonlöketet mindketten a gyerek érkezése miatt, ami szintén 2-3 évig tart. Aztán lecseng és mivel előtte is szar volt, vagy jön még egy gyerek, hogy véletlenül se lássák be, hogy racionális alapja nincs a kapcsolatuknak, vagy válnak. Ezért van az a bűvös 7-es a kapcsolatokban, amikor a legtöbb válás, szakítás történik.

Ha az ember ezt el akarja kerülni, egyrészt dolgozzon tudatosan a kapcsolatban és ne csak hafyja folyni az eseményeket, mert hosszú távon ez csapatmunka, ami megköveteli mindkét fél ráfordítását és figyelmét. Nem csak a kapcsolatra, hanem önmagára is figyelnie kell közben és a párja rezdüléseire. Különben bele fognak laposodni és ha nem tekerik a szekeret maguk, a hormonok helyettük nem fogják, hiszen nem is történik semmi velük, ami kicsit fenntartaná a kezdetben adott állapotot... Másrészt meg legyen jelen az eszük is, mikor választanak, még ha szerelmesek is, mert később ez fog maradni, ami igazán számít. A szerelem sok dolgot elfed, résen kell lenni racionálisan is, hogy kivel kötöd össze az életed. És nem csak az ő emberi lénye fontos, hanem kettőtök dinamikája is. Hogy mennyire m3gy a kompromisszum, mennyire lehet kommunikálni, hogy ne legyen olyan solog, amiről egyáltalán kussolni kell, mert a másik hisztizik meg érzékeny rá... Mert később ezek szakítanak szét kapcsolatokat... Később nem az számít, hogy mennyire tudtok egymás szájából enni, hanem hogy emberileg hogy álltok a közös problémákhoz, egy két személyes csapatban.

Volt már vetélése a feleségednek? Vagy miért fél ennyire?

Mi a terhesség alatt napi szinten szexeltünk, mert annyira az egekben volt a libidóm. Lehet, hogy ő sem bírja majd nélküle :)

#19

Hát nem tudom. Férjem ott volt a volt felesége szülésénél. Vízben volt, amiben volt vér, belecsúszott kis kaksi is, stb mégsem undorodott meg tőle és nálam sem hagyná ki. Nekem kicsit úgy tűnik, hogy aki ez miatt megundorodik a feleségétől az ezek szerint akkor szereti csak a nőt ha az mindig tip-top, csilivili, mindig babapuha minden testfelülete... én sem undorodnék a férjemtől ha beteg lenne és éppen hányás hamenése lenne éppen egyszerre. Mint ahogy a szülés is egy természetes folyamat ami átmeneti állapot.