Köteles vagyok az apám új feleségével jóba lenni?

16 éves voltam,mikor apukám úgy döntött,hogy itt a vége anyukámmal!Mi,gyerekek ebből nem láttunk semmit,csak a végkifejletet.Akkor haragudtam apukámra,de nagyon.A nőre még inkább!Mindig azt mondtam magamnak,hogy na most jól megmondom neki a magamét,de sose tettem meg.Mivel úgy neveltek,ha nem bántanak,te se tedd!A mai napig nem szeretem,nem is értem,hogy apámnak mi is tetszik benne neki,de tiszteletben tartom a döntését.Ő élete,nem az enyém!6 év elteltével is azt mondom,hogy,ha nem kell,inkább nem találkozom vele!Azért számomra olyan fura,hogy ebből a kapcsolatból született egy kislány,aki év végén lesz 4 éves.Az én lányom meg most 7 hónapos!A húgom és a lányom között 3 év van!

Azt mondom neked,hogy nem kell megszeretned,de el kell viselned,legalább egy olyan szintig,hogy senkinek se legyen ez gond.Ha nem veszekedtek,akkor ne kezdeményezz te se.Én mindig apámmal beszélgettem,akkor is,ha a nő ott volt!Vagy nem vettem róla tudomást,vagy csak akkor válaszoltam/szóltam,ha úgy gondoltam nem lesz provokatív a mondandóm,mert néha jobb volt,ha meg se szólalok,mert vita lett volna belőle!

Fel a fejjel,biztos lesz jobb is a helyzeted!kitartást!

A 17 éves hozászolónak írom,hogy akor én ne panaszkodjak,az én anyukám szerencsére él!És sajnállak téged,köszönöm,hogy írtál.

A helyesírási szótárra válaszolnám,hogy diszleksziás vagyok.

Köszönöm az eggyüttérő hozászólásokat és hogy értelmesnek tűnök-jólesik.

Mostmár csak arra keresem a válaszotokat,hogy irjátok sokan:el kell fogadnom,tudomásul kell vennem,meg ijenek.Mármint apukám döntését,meg a nőt.de akor nekik is el kell fogadni és nekik is tudomásul kell veniük engem.Vagy nem igy oké?