Köteles vagyok az apám új feleségével jóba lenni?

Én is sokáig nem szerettem apukám új élettársát. Házsártosnak tartottam, nem értettem, apukámnak miért jó vele, és úgy éreztem, rossz anyja a fiainak (az én féltestvéreimnek). A közös nyaralásokra azért zokszó nélkül elmentem, mert szerettem apukámat, és többek közt ezek hoztak közelebb az új nőhöz is, a más környezetben más volt. És most, húsz év elteltével már nagyon jóban vagyunk, jobban megismertem (és persze érettebb lettem), beláttam, hogy valóban sok a hibája, de nekem is :). És megtanultam értékelni az erényeit, mert vannak, csakhogy 8-10-12 évesen még csak a rosszat láttam -- és kerestem! -- benne.

Szerintem ne tartsd magad távol az ilyen programoktól, mert édesapáddal is megromlik a kapcsolatod, és az új feleségével sosem lesz alkalmad megtalálni a közös hangot, ha nem töltesz vele időt. Elhiszem, hogy úgy érzed, ellened van, de ez egy ördögi kör, hiszen a kommentjeidből kiderül, hogy te is ellenséges vagy vele, egymás dolgát nehezítitek meg. Legalább annyi esélyt adj a későbbi jó viszonynak, hogy ha hívnak, rászánod az időt és energiát, és elmész velük. Más környezetben talán ő is más, oldottabb, kipihentebb, barátságosabb, új oldaláról ismerheted meg, ahogy ő is téged.

Az én szüleim 13 éves koromban váltak el,apám rögtön talált is egy nőt(aki a válás okozója is volt).Bemutatott neki is meg a lányának is,eleinte voltak közös programok,de én abszolúte nem bírom azt a nőt(nem csak a válás miatt,hanem mert egy h.lye és buta p.csa)és ezt szóvá is tettem.Megmondtam h én velük közösen soha többet sehova.Apuval mindig kettesben vagyok.Néha utána még hívtak,aztán kész.Azóta született egy tesóm a részükről,aki már elmúlt 5 éves,őt imádom.Apuval meg vele szeretek lenni,sokszor megyünk ide oda hárman,de a nő nem jön.Neked se és nekem se kötelező jóban lenni vele.ha nem bírod,akkor ennyi,nem kell erőltetni,és meg is mondhatod ezt a későbbi félreértések elkerülése végett.

Én nem bántam meg,h nem állok le jópofizni apám élettársával,nekem is jó így meg apunak is.

Tényleg nem fontos a nővel jóba lenni,meg találkozgatni,közös programokat csinálni.

Neked ő olyan,mint egy idegen,és biztos rossz lehet neked.

Sajnállak,mert a válás a gyereket viseli meg a legjobban :S

Én csak annyit tudok mondani,hogy ha ilyen helyzetbe lennék,akkor megmondanám apámnak a barátőnje előtt,hogy nem tetszik a viselkedésük.

Szerintem ne félj kiállni magadért,mert elég értelmes lánynak tűnsz :)

nem szoktam ilyet írni, de ne mély lélegzetet vegyél, hanem egy helyesírási szótárat!

És hogy értelmes hozzászólásom is legyen: nem vagy köteles jóban lenni vele, de neked is és neki is jobb lesz!

Apukád felesége valószínűleg azért kérdezte, hogy miért hoztál pénzt, mert úgy gondolta, ez egy meghívás a részükről, természetes, hogy ők vesznek neked mindent a kiránduláson, és nem kellett volna anyukádnak pénzt küldeni. Egy kicsit bántotta talán a dolog, ez az én tippem.

Hidd el, nem kötekedni akarok, elhiszem, hogy nem sikerült jól a kirándulás, és nem láthatok bele, hogy milyenek ők és milyen vagy te, amikor együtt vagytok. De azért szerintem másokat ne beszélj le róla, hogy megpróbáljanak összebarátkozni az elvált szüleik új választottjával, mert sokat lehet nyerni a jó kapcsolattal, és sokat veszíteni a rosszal. Én azért még mindig drukkolok, hogy megszeressétek vagy legalább jobban elfogadjátok egymást, ha most nem, talán később.

Én írtam azt a hosszút a második oldal tetején, hidd el, át tudom érezni a helyzetedet, nálam ez két fronton zajlott egyszerre ennyi idős koromban :). De annyi minden változik még, te magad is rengeteget fogsz. Nem kell erőltetni a barátságot, ha nem megy, de azt tanácsolom, legyél inkább közömbös, tartózkodó, mint ellenséges, hogy ha később meggondolnátok magatokat, tudjatok közeledni egymás felé.

És persze okos ötletnek tartom én is, hogy ha már így alakult, akkor külön programokat csináljatok a feleség nélkül, az apukáddal való jó viszony a legfontosabb. :)