Kedves férfiak! Nektek mi nyomja a lelketeket?

Ronda vagyok, nem tudok dumálni a nőkkel, de eleve leszólítani sem.

Már egész fiatalon elszállt az életkedvem, nagyjából 20 éve a halálra várok.

Minden évvel csak egyre jobban leépülök.

Már az is teljesen kikészít ha számomra vonzó nőt látok, amin még az is ront ha látom, hogy van valakije, illetve az is, hogy milyen "kategóriájú" a párja.

Már nagyon várom az életem végét, a halandóságon más örömöm már nem igazán maradt.

30F

Jo ez a topik:)

Én már sok éve vagyok szingli, nem is tudom mióta. Magas vagyok, azt mondjak jóképű,van állás, lakás, mégse jön össze senkivel. Neten sokat próbalkoztam, de mikt mindenki tudja a csajok minősíthetetlen viselkedésűek, általában meg csak vissza se írnak. Nem értem, badoon, tinderen hogy lehet h sosincs párom. Be is fejeztem mindent. Maximum előben lehetne ismerkedni, de ahhoz nagyon jó duma kellene, a másiknak meg nyitottnak kéne lennie hozzá.

32f

Az, hogy sose azoknak kellek, akik nekem tetszenének, mindig egyoldalú a vonzalom, azoknak kellennék akik nem tetszenek, de semmi értelme vonzalom nélkül belevágni és ezért inkább addig maradok egyedül míg nem lesz kölcsönösség. Emellett nehezen ismerkedek, élőben csak akkor szeretek ismerkedni, ha spontán alakulnak a dolgok, nem vagyok az olyan nemi sztereotipiák híve, ahol nekem kéne kezdeményeznem hódítanom. Nem hiszek ezekben a maszkulin, feminim társadalmi konstrukciókban csak az emberek kezét köti meg.

Az egyedüllét miatt többször boldogtalan vagyok, barátaimmal is ritkán találkozom, emiatt elég sokat vagyok otthon. Tudom, hogy egy jó kapcsolat feldobná napjaimat, mivel a szeretet rengeteget segít, dehát nem találom és nem érzem azt, hogy ez az én hibám lenne. Az, hogy mennyire vagyok jóképű leszarom, nem hasonlítgatom magam férfi modellekhez, filmsztárokhoz nem akarok másokra hasonlítani, úgy hiszem nem is szabad.

36-os válaszoló vagyok. Elolvastam a válaszokat és tudnék megoldásokat írni ezekre a problémákra. Úgy érzem az elsődleges probléma az, hogy még mindig megmaradtak a nemi sztereotípiák, szerepek, amik gátolják az embert abban, hogy szabadok legyenek és emiatt külön van választva a barátság a párkapcsolattól, mivel ezek a nemi társadalmi konstrukciók elidegenítik az ismerkedést és a párkapcsolatokat. Szerintem úgy lehetne leszámolni ezekkel a nemi sztereotípiákkal, ami melegágya az elidegenedésnek, igazságtalanságoknak és a kettős mércéknek, hogyha nem tekintjük a férfi és női agyat különbözőnek. Azért tűnnek másabbaknak a nők, mert másképp szocializálják őket, mint a férfiakat és emiatt szokás azt mondani, hogy nem értem a nőket, nem értem a férfiakat. A szülők ezeket a társadalmi konstrukciókat már kiskorukban átadják, hogyha mondjuk fiú vagy akkor kocsikkal kell játszanod, hogyha lány vagy akkor babáznod kell. Miután egyre inkább nő a gyerek átadják azt, hogy hogyan kell viselkedned, hogyha férfi vagy és hogyan kell, hogyha nő vagy. Magyarán a maszkulinitást és a femiminitást nem lehet biológiai dolgokkal megmagyarázni. A szülői neveléssel kritikusan kell hozzáállni, mert azokat a zagyvaságokat, amiket átadnak azt a szüleiktől tanulták akik az ő szüleiktől és még mondhatnám tovább.

Több válaszoló is azon panaszkodik, hogy nincs lakása. Egyrészt ez nem a ti hibátok, annyira felmentek a lakás és az albérlet árak, hogy csak egy empátia nélküli pszichopata csaj várja el a külön lakást, normális ember ilyet nem vár el. Azzal sincsen baj, hogyha valaki még 40 évesen a szülőknél lakik, hogyha nem akarja kiszolgáltatni magát és ráadásul vannak olyan házak amik direkt nagycsaládra épültek, mi a retekért kéne elköltözni onnan? Ja, hogy kikell mutatni azt, hogy mennyire életképes a másik? Ezt is fejezzük már be! Ahogy az ember nő egyre inkább önálló lesz és nagyon ritka az az ember aki még 40-en túl elvárja, hogy a szülei főzzenek és mossannak rá. Azt mondani valakire, hogy életképtelen az alapból nem pc, ne mondjátok ezt senkire, nem szép dolog! Leginkább azért tartja magát kevesebbnek a férfi amiért nem él külön, mert telebeszélik a férfiak fejét azzal, hogy "neked kell eltartani a családot, neked kell biztonságot teremteni és neked kell külön élni."

Az élet ne legyen kényszer, senkinek ne kelljen olyan dolgokat tenni, amibe nem leli örömét, a tevékenységeket sose haszon miatt csinálják, hanem azért, mert élvezetet lel benne. Sajnos a rendszerünk nem ilyen, ezért szerintem kikéne állni egy jobb, emberségesebb rendszerért, ami nem a küzdelemről, versengésről és az önző érdekről szól, hanem inkább a közösségről, szolidaritásról és a szeretetről. Egy jó kapcsolat ott kezdődik, hogyha a másik a barátom is nem csak a párom. Ezekbe nem férnek bele olyan elemek, minthogy a férfinak kéne, kezdeményeznie, fizetni a randikat, venni a jeleket, ezek csak a barátságos párkapcsolatok ellen szólnak.

Sajnos még nem tudtam rájönni, hogy nálam mi lehet a gond. 22 évesen még sosem volt párkapcsolatom (pedig próbálkoztam) és sikertelen voltam a nőknél.

Akármi is legyen a probléma, az valahol nagyon-nagyon mélyen gyökerezhet, mert az olyan sablonos dolgok, hogy alacsony vagy kövér kinézet, visszahúzódás, állandó panaszkodás, elutasítástól való félelem stb nálam egyik sincs meg.