Kedves férfiak! Nektek mi nyomja a lelketeket?

1. 50 vagyok

2. A fiatalabb korosztály vonz, a sajátom nem

3. Nem vagyok milliomos

4. 3 éve vagyok szingli. Egy 16 éves kapcsolat után azt hiszem még csak egy "barátság extrákkal" dologra állnék készen.

Ettől eltekintve jól vagyok, jól érzem magam. Csak hiányzik néha Valaki. És persze a szex.

Én soha meg sem próbáltam ismerkedni. Egyszerűen nem tartom magam alkalmasnak arra, hogy beszálljak a versengésbe.

Sajnos ez a mentalitás jellemző az életem egyéb aspektusaira is.

27F

Úgy komolyan most semmi sem nyomja a lelkem. Melóban örülnék több fizunak és suliban normálisabb helyzetnek, de ennyi.

Társkeresés terén leginkább az a problémám, hogy nem találok megfelelő nőt. Találok laza kapcsolatra lányokat, találok olyanokat, akik többet szeretnének tőlem, de igazán komoly nőt nem. Pár évente botlok 1-1 olyan lányba, akire azt mondom, hogy tényleg lehengerlő, de ők értelemszerűen általában kapcsolatban vannak, mert más is lecsap rájuk.

Külső terén nincsenek óriási elvárásaim, de belső terén az átlagot megnézve igen. Szóval, lényegében magamnak köszönhetem a problémám, mert nem akarok langyos pocsolyában éveket lehúzni.

Amit még mondanék hátránynak, hogy nincs bennem semmi olyan kiemelkedő, ami egyből nyerő helyzetbe hozna. Nem vagyok helyes, nem vagyok magas, most edzésre sincs időm. Milliomos sem vagyok. Amit tudok hozni pluszként, az meg ezek után jönne le.

Ha valamit mondanom kéne, hogy gátol, az a pénz lenne. Ha lenne egy saját, normális lakásom és normális keresetem, akkor sokkal több dologra lenne időm és sokkal jobban kitudnék teljesedni. De, dolgozom azért, hogy ezek meglegyenek és nem siránkozom.

Társkeresési probléma jelenleg nem igazán nyomja a lelkemet, inkább abban vagyok bizonytalan, hogy milyen lesz a jövőképem, mi lenne az a hivatás, amiben meg tudnám találni az életem értelmét úgy, hogy meg is tudnék belőle élni egy alap szinten. Egyébként megvagyok, vannak haverjaim, van munkahelyem, tudok félretenni pénzt is, ami bármire jó lehet majd a későbbiekben, mivel még a szülői házban lakom.

Társkereséssel kapcsolatban elég hosszú ideje inaktív vagyok, utoljára 2017 őszén randiztam. Előtte is csak ritkábban volt egy-egy kisebb kavarás (ezekből csak egyszer lett szex is), komoly kapcsolatom eddig csak egy volt még 2015-ben, ami kb. 9 hónapig tartott.

Néha amikor kanosabb vagyok, akkor van, hogy elgondolkodom, hogy kipróbáljam a tindert, de eddig lusta voltam rávenni magamat már arra is, hogy pár normális képet csináljak magamról. Sajnos magamba nézve tudom, hogy túlságosan fel akarok készülni a dologra, és sértené az egómat, ha alulmaradnék a versenyben, és még egy matchem se lenne. Viszont sokszor azt érzem, hogy csak egy illúziót kergetek, és hogy csak maga a hódítás folyamata lenne az, ami izgalmas, és amikor már megszerezném a hőn áhított csajt, onnantól már unalmas is lenne az egész. (amik voltak kavarásaim, azoknál ezt éreztem) Na meg azt érzem, hogy ilyenkor csak a farkam vezérel, meg az egómnak kellene, hogy be tudom bizonyítani magamnak hogy képes vagyok felszedni egy csajt, aztán racionálisan gondolkodva meg rájövök, hogy csak az érzelmeim vezérelnek ilyenkor, és semmi jelentősége az egésznek hogy fel tudok-e szedni bárkit is, vagy sem.

Nagyjából ennyi. 23/F