Ha emberek közé nem járok, barátaim nincsenek, de Facebookon állítólag illetlenség társkeresési céllal írni, idegen nőket élőben megszólítani pedig visszataszító, akkor mégis hol lehetne ismerkednem?

@10

Nem tudom, a kérdést törölték-e, de volt talán délelőtt egy srác, aki a metrón ismerkedésről kérte ki a nők véleményét. És nem fogod elhinni, meg lett fenyegetve, hogy... hogy is volt? Könyékkel törik be az orrát? Másik kolléganője is megérkezett, aki aztán elmondta, hogy herótja van az ilyenektől és szánalmasnak tartja, ha odamennek hozzá. És nem ez az egy ilyen kérdés volt, amire ennyire ellenséges válaszok érkeztek, csak ez ugrott be elsőként. NEM én mondom, hogy undorító dolog odamenni nőhöz, hanem a nők, egyébként éppen ezért is lennék kíváncsi inkább az ő véleményükre, hogy akkor mégis mi a büdös francot kellene tennem szerintük.

Jó, de én nem vágyok társaságra, bár azt gondoltam, a kérdésből egyértelmű. :D Ha "megváltozok" (ami egyébként nem menne egyértelmű okokból kifolyóan), akkor azzal mire mennék? Az már nem én lennék.

Meg is válaszolom persze az elkerülhetetlen, "ha nem szereted az embereket, minek akarsz párt?" c. örökbecsűt. Rettentő egyszerű: minimális interakcióra nekem is szükségem van. Csak mondjuk én nem baráti kört keresek, csak egyetlen személyre vágyok, aki egyszerre barátom, legjobb barátom, lelki társam, párom és szexpartnerem. Jaaa, hogy nekem szexre (meg egyébiránt ölelésre, csókra, összebújásra) is szükségem lenne?! Skandallum! Valóban, az ilyen-olyan anyámat már, hogy 25 évesen kíváncsi lennék, milyen a szexualitást megélni, tényleg főbenjáró bűn... :D

@14

Been there, done that. Pontosan azt vártam ettől az oldaltól, hogy esetleg némi önbizalmat és pozitív megerősítést, netán biztatást kapok, erre mi van? Még én vagyok a köcsög, mert párt akarok, lassan számonkérik rajtam, hogy minek születtem meg. A lányhoz, ha látom, oda fogok menni hozzá (a szomszéd boltban dolgozik), csak ahogy látom, már most fel kell készülnöm a csalódásra. Tök jó, abból még nem ért pont elég 25 év alatt...

@17

Tudom, válaszoltam is a kérdésedre, egyet is értettem veled, le is lettem pontozva értelemszerűen.

@18

Te tényleg nem fogod fel ugye, hogy saját döntésemből nincsenek barátaim? :D Már csak III.Edricus Anxious válaszával egyetértve sem, mert a "barát" mint fogalom úgy nagyjából az unikornisokkal egyenértékű. De egyébként sem vágom, miért nem lehet elfogadni, ha valakinek mások az igényei - és nekem most ne gyere azzal, hogy társadalom, meg az ember társas lény (egyébként krvára nem), aki nem vágyik társaságra, az defektes, mert ezeket már ezerszer eldurrogtatták ezen a fórumon is, csak éppen ezt érvekkel alátámasztania már senkinek nem sikerült. Nem vágyok baráti körre, kész, pont. Mi ebben olyan hihetetlen és egyenesen botrányos?

U.i.: ha huszonéves korodban szűz lennél te is, hidd el, hogy semmi máson nem járna az agyad, csak azon, hogy nem kellesz senkinek. ;) Magas lóról beszélni rettentő könnyű, csak épp én se szólok bele abba, hogy egy autó miért nem indul, mivel nem tudnám, miről beszélek. Tégy te is így, mert egyértelműen fingod sincs, milyen érzés tudni, hogy az élet legfőbb funkciójára alkalmatlannak tekintenek a potenciális párjelöltek.