Ki érzi meg úgy, hogy soha nem lesz párkapcsolata?

Csatlakozom.... Ebben a mai világban elég nehéz normális értékrendű párt találni.

42F

Kapcsolatom lehet, nem tudom, hogy mi olyan nagy ügy abban, hogy ismerkedj, társaságban legyél.

Viszont inkább egy olyan érzésem van, hogy sosem lesz hosszútávú komoly kapcsolatom, pláne nem életre szóló társ.

Én nem túl régen szakítottam a barátnőmmel három év után. Szerettem őt, becsületes, hűséges, okos, tündéri, szuperszexi, formás nő, imádott engem, de mégis úgy éreztem, mennem kell. Nem ő volt az első, akit így hagytam ott. Sokadszor is felszedtem a sátorfámat, és egy szomorú beszélgetés után elköszöntünk egymástól. Bár voltak súrlódások az életcéljaink és a természetünk különbözősége miatt, azt hiszem, a menekülésem fő oka, hogy nem tudok megmaradni senki mellett hosszú távon.

Nem mondanám, hogy nehezen találok társat, a magasságom és az alkatom alapján nagyjából megfelelek a nők férfi-ideáljának, mégis sokkal többet voltam egyedül, mint kapcsolatban. Régebben évekig tartottam fent "barátság extrákkal" viszonyt pár nővel, azt hittem, ez tartható, de lassan ezek is elkezdtek átmenni kisajátítós, számon kérős, féltékenységi játszmákba, azaz előkerültek a normális párkapcsolatok betegségei, így leléptem mindegyik hasonlóból. Ők azzal támadtak rám, hogy kórosan képtelen vagyok az elköteleződésre. Talán igazuk van. De én úgy gondolom, nem vagyok képtelen, csak még egyikük sem volt olyan, aki mellett el tudtam volna képzelni az életemet.

Olyan nőt kerestem, aki nem kitakarja előlem a világ sokszínű szépségét, hanem újabb színt visz bele. Olyat, aki érti, miért szép néha a közösen átélt csend, miért jó együtt nézni éjjel a csillagokat, vagy céltalanul bolyongani a természetben, városban, belecsöppenni spontán helyzetekbe, megismerni idegenek emberket, sodródni az eseményekkel... Szóval olyat, aki éli az életet, meglátja minden rosszban a jót, nem ismeri az unatkozás fogalmát, akkor sem, ha épp nem szórakoztatják.

Miután ilyet sosem találtam, arra jutottam, hogy egy párkapcsolat leginkább fájdalmas kompromisszum, és túl sok mindent kell feladni ahhoz képest, amennyi nyűg van vele. Azt hiszem, bejön egy nőismerősöm jóslata, miszerint végül "terített asztal mellett halok éhen", azaz egyedül öregszem meg. Kérdés, ez olyan nagy veszteség-e.

39 F