Lusta vagyok, vagy félek egy kapcsolattól/lányoktól?

Valahányszor eszembe jut a gondolat a szerelemről, barátnőről elszomorodok, mivel nekem nincs barátnőm, nem is volt még. Megvan bennem rá a vágy, viszont ha valaki képbe kerül (nagyon-nagyon ritkán) akkor máris elmegy a kedvem, visszavonulok, hogy 1 hónap múlva megint azon keseregjek, hogy szeretnék valakit, de nem lehet.

Elgondolkodom, hogy kell-e ez nekem, nincs hozzá semmi kedvem, még egy ártatlan találkozóra is nehezemre esne elkészülni és elmenni, mert inkább néznék itthon egy meccset stb. Úgy érzem, hogy akkor felborulna a kis nyugodt életem, járkálnom kellene ide-oda, családi események stb. Úgy 17 éves korom óta van bennem, hogy de jó is lenne egy barátnő, de már 22 vagyok, és azóta sem változott semmi.

Ennyire megszoktam volna már így, vagy ezt beszélem be magamnak tudat alatt önbizalomhiány miatt?