Akkor érzem magam a "legjobban" ha egyedül vagyok és ez adja a stabilitást?

Üdv a klubban!

Hajrá minglik!

:)

Személyes ismertség nélkül nem láthatunk rá annyira az életedre, hogy erre biztos okot tudjunk mondani.

Nekem volt olyan, hogy egyedül voltam a legjobban. Nem volt semmi oka, csak nem vágytam senkire. Olyan is volt, hogy a szabadság miatt tetszett egy kapcsolat után. Van olyan ismerősöm, akinél a csalódások játszanak közre, más mondjuk épp az egyetemet csinálja vagy a karrierjét építi, ezért nem akar komoly kapcsolatot.

Én is vágyom magányra mint mindenki. (Van párom)

Illetve a szingliség velejárója hogy a magad ura lehetsz nem kell alkalmazkodni senkihez, viszont ennek az a veszélye hogy ha hosszú évekig egyedül vagy, utána már baromi nehezen tudsz alkalmazkodni máshoz és nem is biztos hogy olyan könnyű lesz a csiszolódás - főleg ahogy idősödünk..

Nem beszélve arról, hogy alapvetően az ember társaslény és mindig vágyik a társra, amikor meg megvan, akkor meg egy kis egyedüllétre vágynál - tehát semmi sem jó.

Magyarul ezen vágyakat kell csitítani, találni leginkább egy normális HOZZÁD HASONLÓ társat, akivel ellehetsz de nem telepedik rád és élheted a magad világát de vele együtt. Ez az igazi Középút és nem a két szélsőség ben keresendő az, hogy az miért jó. Tudjuk hogy jó, de valami mindig hiányzik. Tehát középút gyerekek és nem önámítás.

Aki hetekig azt bizonygatja magának itt pl. a gyakorin hogy neki milyen jó egyedül, arról üvölt, hogy baromira szenved ... mivel aki jól el van egyedül az nem beszél állandóan arról hogy milyen jó egyedül ha nem csinálja maga világát csinálja dolgát és el van. Úgyhogy maradjunk ennyiben hogy kell társ de egy olyan akivel teljes lehet az élet és nem megalkuvó, elfolytó és társai. Az viszont hogy ilyen társad legyen azért nem árt egy kis gógyi… Mert aki buta az folyton szenved a maga hülyeségetól és a másikétól aki be tudott mondani maga mellé. Ha szingli vagy használd ki hogy képezheted magad, önismeretet gyakorolsz meg úgy általában az emberségedet fejleszted, hogy valaki olyat kapjál ki akivel élvezet lesz az élet. Meg hogy te is elviseld önmagad. Ez sem árt ;).

*aki be tudott mondani maga mellé.

Akit be tudott vonzani maga mellé.

/bocs, diktáltam a szöveget és félreértette a telefonom :D/

Szerintem ez inkább kettōsség érzet. Alapjábavéve van benned vágy, hogy legyen valakid, de természetesen ha csalódások érnek, akkor részben elmegy a kedved attól, hogy mások fele nyiss, hiszed tudod, hogy ez mivel jár és nem biztos, hogy pozitív a kimenetel. Tehát nem magától a kapcsolattól megy el a kedved, hanem a csalódásoktól, jobb ezt így szétválasztani.

Kicsit olyan helyzet ez, mint a “savanyú a szōlō” mondás, mindig szeretne az ember valamit, de ha tudja, hogy erōfeszítésekkel járna, nem csak úgy az ölébe pottyan, akkor már nem szeretné.