Ha nincsenek barátaim, nem tudok ismerkedni sem, vagy csak nagyon nehezen akkor örökre egyedül fogok maradni?

Sokszor sírok amiatt hogy hogy lehet ekkora szerencsétlen hogy nem tudok ismerkedni. Az a baj hogy ez nem olyan dolog amin csak úgy lehetne változtatni. Neten ismertem meg lányokat, egyel találkoztam is, de utána jól megbántott azzal hogy nem lehet velem beszélgetni, és hogy nem akar többet velem találkozni. Már teljesen reménytelennek érzem, hogy találjak barátnőt akivel szerethetnénk egymást. Sosem volt még, pedig már 22 vagyok, tehát rég túl kellene lennem az első barátnőn.

Annyira rossz hogy hiába szeretnék, de így senkinek sem kellek. Nagyon rossz azzal a tudattal élni, hogy nekem lehet sosem lesz párom...

Rajtam csak a kötél tudna segíteni...csak az a baj hogy szeretnék még élni, de így nagyon rossz egyedül...