Miért van ilyen sok határozott domináns karrierista 30 feletti nő társkereső oldalakon?

Na, még egy kérdés, ha lenne fiad, és ő balettozni szeretne, engednéd, vagy próbálnád lebeszélni róla?

A sportot meg ésszel csinálva a sérülések minimalizálhatók.

#41: Ez egy jó kérdés. Itt most a rövid válasz egy igen vagy egy nem lenne, de szerintem ez annál sokkal bonyolultabb kérdés. Én úgy vagyok vele, hogy a körülményektől tenném függővé a válaszom. Ha teszem azt a személyisége olyan lenne, hogy ez érdekli, akkor nem beszélném le róla. Viszont arról mindenképpen elbeszélgetnék vele, hogy ha ilyesmit vállal, akkor számítania kell arra, hogy egyes emberek (elsősorban a kortársai, osztálytársai) cikizni fogják vele, mivel ez nem egy tipikusan férfias dolog annak ellenére, hogy férfiak is balettoznak. Ha ezt vállalja és tudja is kezelni, akkor felőlem balettozhatna. Persze szigorúan csak mint hobbit támogatnám. Egyébként hogy egy férfiasabb dolgot is mondjak, pl. a focival ugyanígy lennék. Úgy vagyok vele, hogy a lehetőséget biztosítani kell neki, hogy megmutassa magát, aztán a többi rajta áll. A tehetség úgyis mindig utat tör magának, ha meg nem tehetséges benne, akkor abbahagyja és keres mást.

A sporttal kapcsolatban pedig igazad van, na de a "gyerekek" és az "ésszel csinálva" nem mindig fér meg egy mondatban.:)

A szülő dolga odafigyelni, hogy a gyerek megtanuljon ésszel sportolni. Balettel kapcsolatban meg javaslom, nézz meg egy előadást, és gondolkodj el, benned van-e akkora erő, hogy utánuk csináld.

Ha lenne gyerekem, és fiúként balettozni akarna, hivatásos szinten is támogatnám, ha azt akarná csinálni, és ha lányként fiúsabb dologhoz lenne affinitása, szintén. Én átéltem, milyen, ha a szülők más irányba akarnának terelni, mint ami valóban érdekel, könnyebb lett volna, ha megadom magam nekik, de akkor most olyan munkám lenne, amit utálok.

"A szülő dolga odafigyelni, hogy a gyerek megtanuljon ésszel sportolni."

Igaz, de azért mi is voltunk gyerekek.:) Nem lehet mindig mindenhol ott a szülő, a kíváncsiság és a határok feszegetése pedig a gyerekekbe van kódolva.

A balettról pedig még annyit, hogy egyrészről engem nem vonz, másrészről pedig a mozgásom sincs meg hozzá. Ettől függetlenül elismerem a teljesítményt ami mögötte van, mivel én biztosan nem tudnám megcsinálni. A hivatásos résszel én jóval óvatosabb lennék. Ha tényleg annyira tehetséges (és ezt szakemberek állítják, akik nem elfogultak) és a gyereket valóban érdekli is a dolog, akkor támogatnám. Viszont legyünk őszinték, arra egy gyereknél jóval nagyobb az esély, hogy csak valami hirtelen fellángolás az egész (az egyik barátja is oda jár, vagy van egy lány, aki tetszik neki és balettozik...), esetleg bármennyire is tetszik neki a dolog, nem igazán tehetséges benne, akkor inkább lebeszélném róla (mármint a hivatásos részről). Gondolj csak az önjelölt X-Faktor sztárokra.

Szerintem ez a szülői hozzáállás a te esetedben is működött volna. A szülő támogat abban, hogy megmutasd magad, aztán ha a tanárok is felfigyelnek arra, hogy tényleg van benned tehetség, akkor lehet a következő szintre lépni.

"Nem lehet mindig mindenhol ott a szülő, a kíváncsiság és a határok feszegetése pedig a gyerekekbe van kódolva."

Ha a szülő JÓ alapokat ad, akkor ezzel nincs baj, felnőttek is feszegetik a határaikat, pont a sport egy tipikusan ilyen terület. Semmi baj nincs a kíváncsisággal, ha jók az alapok. Ha a szülő mindent ráhagy a gyerekére, az más téma, de ott nem nevezném az alapokat jónak.

Másik dolog, engem a szüleim annak ellenére akartak más területre terelni, hogy nekem ahhoz volt affinitásom, ami engem érdekelt, és nem ahhoz, amerre ők akartak volna terelni, csakhogy a hozzáállásukkal baromira megnehezítették a dolgomat, hiszen sokáig rájuk voltam utalva, és nem tehettem meg, hogy megveszem magamnak ezt-azt, hogy fejlődhessek, így nem tudtam úgy haladni, mint azok a társaim, akiket támogattak a szüleik, csakhogy felnőttként az élet engem igazol, és nem a szüleimet. Ők nem akartak olyan szakterületben támogatni, ahol férfidominancia van. Csak éppen azt nem vették figyelembe, hogy soha nem voltam csajos kislány, mindig inkább bütyköltem, barkácsoltam, legóztam, apám munkahelyi számítógépét, ami billentyűkódokkal működött, előbb tudtam használni, mint hogy iskolába mentem. De a szüleim mindezeket nem vették figyelembe. Az ő álmaik a bölcsészet vagy a közgazdaságtan lett volna számomra, én ezzel szembe mentem, és belevágtam az informatikába.