A társkeresésel küzködő férfiak miért a feminizmust, a gendert és a pc-t teszik felelőssé amikor a patriarchátussal van a probléma?

#3 A környezetemben pl. egész másképp tapasztalom, ezért épp nem az a benyomásom, hogy az emberek errōl ábrándoznának.

Amúgy kit érdekel a világ átlag? Amíg egy ember életében van valaki, akivel romantikus viszonyba került, addig tökmindegy, hogy millió más embernek mi kell. A kapcsolatban, amikor a társára figyel valaki, nem fogja érdekelni, hogy mit gondol róla az egész világ. A kapcsolat két emberrōl szól, kissé fölösleges az átlagot firtatni. Bár azok esetében érthetō, akik annyira pechesek, hogy egy árva lelket sem találnak, akiben társra lelhetnének, viszont azt szánalmasnak tartom ha valaki az átlagnak akar bejönni, mindenkinek tetszelegni akar, az a célja, hogy minden férfi/nō legeltesse rajta a szemét. Legalábbis társkeresés és párkapcsolat függvényében nem sok értelmét látom.

11-es:

Nem vagyok kapcsolatot/nőt sosem látott szűz fiú.

Az én párjaim is az olyan típusú férfiakat szerették mint én, és nem a kő macsókat, legyenek azok bármilyenek is.

Ezzel együtt sokkal nehezebb ilyen esetben párt találni. Mikor 1-1 hosszú kapcsolatomnak vége lett, akkor azt láttam, hogy a kemény-rideg-érzelem mentes-gyúrósok (ahogy a kérdező jellemezte) a nők nagy részénél népszerűek, és nem csak a hozzájuk hasonló szoli-műköröm királylányoknál, hanem a teljesen átlagos, normális nőknél is.

Véletlen sem azt akarom mondani, hogy minden nőnek ez kell, nagyon sok olyan van, akinek nem, de a min. 80% ettől még ilyen.

Erre a férfi két reakciót adhat:

- én élveztem az életet egyedül, utaztam, sportoltam, és reméltem mindig, hogy majd jön egy olyan nő az életembe megint, aki az én típusok kedveli. Ezzel az a probléma, hogy komoly türelem kell hozzá, mert ahogy mondtam a macsók viszik a bankot.

- elkezd maga is arra gyúrni, hogy egy legyen a rideg, kemény csajozógépek közül. Ez viszont nem könnyű, az alap jellemét kevés ember tudja ilyen mértékben átformálni, így viszont nem vonzó lesz a nők szemében, hanem szánalmas.

Na ez utóbbiak szapulják a nőket, a feminizmust, de még a Koponyányi Monyókot is a kudarcaikért... mert mindenki hibás, csak ők nem.

#12 Ha a te párjaid a te típusodat szerették, akkor miért lett vége? Talán ez is azt bizonyítja, hogy nem minden azon múlik, hogy külsōleg tetszedjél valakinek. Az exeknek tetszettél, valami okból mégsem mūkōdött. Talán ezen az okon is elkellene gondolkodni, mert azt sejteti, hogyha össze is jönne veled bármelyik nō, akinek külsōleg megfelelsz, attól még nem valószínū, hogy mūkōdne hosszútávon. Tehát furcsállom, hogy miért ezt az egyedüli szempontot állítják mindennek az élére. Azt hiszem amirōl te beszélsz, az épp az a férfi típus, akit úgy szoktak emlegetni, hogy *fuckboys*, olyan típus, akit normális, komoly nōk elkerülnek.

Épp azt látom gyakran, hogy a szolid nōknek van párkapcsolatuk, míg azok a nōk, akik mutogatják magukat, azt érik el vele, hogy mindenféle férfi nyájasan bókolgat nekik, sok likeot kapnak instán, de amúgy nincs komoly kapcsolatuk. Így nem igazán értem a példád.

“Ha a te párjaid a te típusodat szerették, akkor miért lett vége?”

Gondolom azt te is tudod, hogy a legjobb kapcsolat is millió módon mehet tönkre úgy, hogy alapjában véve a pár külsőre és belső tulajdonságokat tekintve is össze illik

Azért, mert valamit felelőssé kell tenni a saját sikertelenségükért.

Én mind maszkulin, mind nem maszkulin férfiakat is ismerek szép számmal, akik boldog párkapcsolatban élnek. Tehát mindkét kategória tud magának párt találni, ha akar. Az, hogy valaki felvállalja a gyengeségeit, és asszertív módon viselkedik, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nyámnyila, nyápic, anyuci szoknyája mögé bújós.

nem vagyok olyan idős de ugymond nehezen találok párt magamnak! de sosem gondoltam azt hogy ezek közt egyik is a problémám lenne inkább az én hiányosságaim a probléma!

az önbizalmam közepes nem vagyok elszálva magamtol hogy hu de isten vagyok de nem is szenvedek hogy hu most nem merem megszólítani (mondjuk az is közre játszik hogy válogatos vagyok, nem 1-2 menetest akarok hanem egyetlen egy olyant akivel leélhetem az életemet)

figyelj amit felsoroltál azoknak van pozitiv és negativ tulajdonsága + el is vagy tévedve a masculinitás nem erről szól (de ha már a fiminizmust említed annak is van toxikus tulajdonságai)

a kérdésed több dolgot is érint szexualitás, politika, identitás, erkölcs, etikett, rasszokat, és egyéb társadalmi dolgokat

na most inkább az a lényeg hogy a férfiak 70% nem nézi le a nőket

a masculinitás meg teljesen félre értelmezi sok ember

sokan pl tényleg ridegek mert a gyerekkoruk rosszul telt ezért idősebb korukra elfojtották az érzelmeiket ennek hatására mikor gyerekük lett a gyerek ezt látta ahogy az apa rideg stb ezért a gyerekek fele szintén igy kezdett viselkedni

a masculinitás azt jelenti hogy férfi vagy ténylegesen! megvéded a családodat és azokat akiket szeretsz

úriember mondjára viselkedsz tisztában vagy az alapvető társadalmi és etiketti szabályokkal amit valljunk be nem csak sok férfi de sok nő sem ismer!!!

ja és azt még hozzá teszem hogy olyan apa és férj leszel amit a feleséged és a gyereked megérdemel

Szerintem aki állandóan edz, bár sok nőnek bejöhet, de neki nagyon nem lesz ideje a csajára, tehát kőbunkó stílust vesz fel, minimális energiabefektetéssel, mert ő már az energiáját az edzésre fordította. Aki csak keveset edz, rajta is azért látszik, és ideje is van értelmesebb dolgokra, tehát átlagosan kelendő lesz. Akin szinte semmi izom nincs, sajnos nem vonzó, mert valamennyi izom kell.

Aki túl izmos, ő csak bizonyos csajoknak jön be, ha ettől más stílust akar, lejjebb kell adni az izomtömegből és másban fejlődni.

A fizikai munka kb ok. A gond azzal van, hogy az irodai munka és az autókázás után, ha még edz is valaki (kivéve ha a sport a munkája), akkor a maradék nulla idejében minden idegesíteni fogja a barátnőjében/feleségében. Tehát bunkó. Nem macsó. Aki simán igénytelen és hőbörög és macsóskodik, ő pedig lelki hadviselést folytat, tehát nyerhet sokszor a nőkkel szemben is, szerez magának nőt. De ezt ugyanúgy a haverjaival környezetével rokonaival szemben is megnyeri, nemcsak a nőkkel, kár a nőkre hárítani ezt, mert az ilyenek mindenkit a hatásuk alá vonnak. Nem csak a nőkre van hatással egy sajnos túl domináns egyed, hanem mindenki puncsol nekik, haverok is ott lebzselnek körülöttük. Azért mondom hogy sajnos, mert szerintem marhára nem lenne rájuk szükség, mármint a túlzóan domináns fajtára, de hát, vannak.

A feminista tanokkal az a baj, hogy alapvetésként kezelik, hogy egy patriarchális rendszerben élünk, ahol a párkapcsolatokban a férfiak elnyomják, a nőket, pedig ez messze nem igaz. Persze vannak olyan kapcsolatok, ahol még mindig jelen van a hímsovinizmus, de ez már nem gyakori, sőt, a mérleg nyelve egyre inkább arra billen, hogy a béta, papucs férfiakat csak erőforrásként használják a nők.

A toxikus tulajdonságok pedig nemtől függetlenül lehetnek benne az egyénekben, így a patriarchátus elmélete ebben is megdől, mivel nem igaz, hogy csak általánosan minden férfi toxikus/erőszakos tulajdonságokat hordoz magában, míg minden nő csak ártatlan áldozat.