Több évnyi gyakorizás után kijelenthetem, hogy csak a férfiaknak vannak IGAZI társkeresési problémái, a nők pedig csak hisztiznek?

Igen. Van itt egy olyan jellegű női keménymag, amely magát csodának hiszi, áldozatnak állítja be és a férfiakkal kapcsolatban mindenhez negatívan áll. Az oldalon nyújtott szintjük abból áll, hogy fikázzák a férfiakat és sokszor még egy kérdésben lévő mondatokat sem képesek felfogni. Ja és imádják a piros kezecskét. Tök mindegy, hogy egy válasz mennyire logikátlan vagy logikus, az alapján nyomkodják a kezecskéket, hogy nekik, mint "nő" kényelmes e az állítás.

Szerencsére a való életben eddig csak 1 ilyen alacsony szintű nővel találkoztam. A valóságban nincs ennyi gondolkodni képtelen, frusztrált és panaszkodó nő.

Trollkodsz?

Vagy ennyire ostoba vagy?

Egyébkéntost te hisztizel. Újabb napi rinya.

"És végül, van a 4. a "semmi se jó, meg akarok halni, nem veled van a baj", akikkel szintén lehetetlen az életben találkozni, csak virtuálisan "léteznek"."

A kérdező is csak virtuálisan létezik, lehet, ez a baj. Többévnyi gyakorizás, ez aztán a komoly élettapasztalat!

Amúgy meg nehogy azt higgyétek, hogy csak valami "női kemény mag" pontozza le az ilyen, másokat hibáztató nyomoronc rinyálást.

28F

Ez egy érdekes kérdés. Mi számít társkeresési problémának? Az is probléma ha csak olyanok próbálkoznak nálad akik neked nem felelnek meg nem?

Igazán soha nem értettem ezeket a kérdéseket. Azt még csak csak elfogadom hogy mivel a férfi "dolga" a kezdeményezés a nőknek könnyebb megőrizni vagy növelni az önbizalmukat.

De ettől eltekintve nem látok különbséget. Az is végtelenül ego romboló ha csak olyan fiúk kezdeményeznek nálad akik (szerinted) a szinted alatt állnak. Bár biztos nem ez a jó kifejezés. Vagy ha alig akad aki téged akarna mert mindig a barátnőid kellenek a pasiknak.

Marha jól hangzik amit itt mondogatnak hogy minden nő lába előtt férfi szőnyeg fetreng. Azért ez igen messze van a valósától a legtöbb esetben. Persze van az a talán szerencsésnek mondható százalék akikre ez igaz. A méhkirálynők de a többség nem lehet királynő.

Hogy a saját példámat hozzam én egész tini koromban úgy hittem csúnya vagyok mert bár volt olyan aki próbálkozott nálam kizárólag azok akikkel baráti viszonyba kerültem. Kvázi nem a külsőm hanem a viselkedésem fogta meg őket ami azért bántott. Arról nem is beszélve hogy ezek a fiúk a csoport kitaszítottjai voltak tulajdonképpen én voltam az egyetlen elérhető nőnemű ami megint csak nem kedvezett a romokban heverő önérzetemnek. Eközben a "szép lányok" akik körül valóban zsongtak a fiúk ahol lehet belém kötöttek a "menő fiúk" kiröhögtek vagy jobb esetben csak levegőnek néztek.

Persze ez tűnhet rinyának de nem annak szántam csak betekintést szeretnék adni amögé a paraván mögé amit sokszor észre sem vesztek.

Jelenleg 23 éves vagyok összesen két kapcsolatom volt amiből az egyikbe kizárólag azért mentem bele mert muszáj volt valaki bárki aki mellett nem érzem magam egy senkinek egy láthatatlan izének akin legfeljebb gúnyolódni lehet. Természetesen hamar leesett hogy tök hlye vagyok és szakítottam.

És pont emiatt az élmény miatt nem értem miért jó az ha neked nem megfelelő emberek akarnak. Hogy a férfiak szerint miért jó hogy csak olyan férfi "jelentkezik" aki butább csúnyább stb mint te. És nem mellesleg ha nem a neten keresgélsz akkor nincsenek áhítozó tömegek.

Mert a legtöbb panasz erről van. Azért mert a férfiak feladata a kezdeményezés. Az önbizalomhiányos srácoknak jobb lenne ha dagadt vagy csúnya nők akarnák őket? Ha sorban állnának olyan nők akiket nem érdekel ki vagy csak jól meg akarnak dugni aztán csókolom. És még lehetne sorolni. Szerintem az hogy számodra nem tetsző partnereknek vagy olyanoknak akiknek mindegy csak lyuk legyen "tetszel" egyáltalán nem segít az önbizalmadon nem érzed magad tőle szépnek és kívánatosnak.

Az hogy "nem válogatok" minden esetben hazugság. De általános emberi hazugság nem csak a nőkre jellemző. Ahogy az sem hogy csúnyábbnak hiszik magukat mint amilyenek. Nem egy itteni "csúnya" srác képét láttam már és sok esetben tök átlagosak voltak vagy csak egy lehelettel átlag alattiak és egy kis odafigyeléssel sokat lehetett volna rajtuk javítani de könnyebb leülni és sírdogálni.

Én mostanra felépítettem magam amiben biztos hogy segített a párom is de az is hogy felismertem hol a hiba. Változtattam a ruhatáramon és amennyire tudtam a viselkedésemen is és tudatosan kerestem magamban azt amit a párom és más férfiak láthatnak akiknek valamiért megtetszem. Már nem érzem magam csúnyának szerintem mostanra egészséges az önbizalmam és többé biztos nem jövök össze olyannal aki valójában nem tetszik. Így bármikor ki merem jelenteni hogy szelektálok.

De attól hogy valaki válogat még nem ugyanolyan magányos? Mitől lenne jobb ha minden magányos ember összejönne csak mert miért ne? Vagy ha nem ez a "terv" akkor miért hangoztatják állandóan hogy magasak az igények és akinek igényei vannak az ne hisztizzen?