Mit gondoltok erről a helyzetről?

Mit gondoltok erről a helyzetről, elsősorban az hosszan elnyúló tanulmányok és a barátnő témát tekintve?

Röviden összefoglalva:

Érettségi után egy 2 éves egyetemi képzésre jártam, el is végeztem 2 év alatt. Utána egy 3,5 éves alapképzésre iratkoztam be, amit viszont 2 év után abbahagytam (23 évesen) és egy másik képzésre iratkoztam be. Most vagyok 6. féléves, várhatóan ősszel szakdolgozat aztán államvizsga, előtte most nyáron szakmai gyakorlat. Ez már önmagában elég tré, hogy még mindig itt tartok, de ennek tetejébe még sosem volt barátnőm (későn kezdtek el igazán érdekelni) és most meg már az is idegesít, hogy nemsokmindent tudok felmutatni, sem párkapcsolati, sem más téren, ami szerintem elég nagy negatívum. Most már ez is eltántorít az ismerkedéstől…

KIFEJTVE:

Kezdjük ott, hogy középiskolában visszahúzódó voltam, barátaim nem voltak, de azért a legtöbb osztálytárssal jóban voltam, tehát nem panaszkodhatok, hogy sokat szekáltak volna. Persze volt néhány, de hát biztos mindenkinek. Volt, hogy csak ültem az osztályban. A lányokat nézegettem, meg álmodoztam, hogy nekem is lesz 1x, volt is több, aki bejött más osztályokból, stb. De úgy komolyabb gondolataim sosem voltak akkor tájt, hogy most a lányok nem csak "álom", hanem akár nekem is lehetne. Ebből adódóan egy barátnőm sem volt, de igazából még nem is stresszeltem rajt annyit. Aztán jött az egyetem, ami először egy 2 éves egyetemi képzéssel kezdődött. Ezt két év alatt el is végeztem, 20 éves korom körül, amikor más még a 3,5 éves képzését csinálta, én már elmondhattam, hogy voltam szakami gyakorlaton, írtam szakdolgozatot meg államvizsgáztam. Közben még egy okj-s tanfolyamot is elvégeztem (szakhoz kapcsolódót).

Ezen felbuzdulva, meg, hogy többen érettségi után amúgy is kihagytak 1 évet pl. okj-s képzésre járás miatt, gondoltam én sem vagyok egyáltalán elkésve arról, hogy még egy alapképzést (3,5év) is megcsináljak. Az említett 2 év alatt szintén csak álomként gondoltam lányokról (így utólag visszagondolva én sem tudom miért, szerintem későn érő vagyok).

Az alapképzés megkezdése után 1 évvel kezdett körvonalazódni, hogy elég rossz döntés volt a szak, de mégsem akartam otthagyni, mert vissza kell fizetni, felesleges időtöltés volt, stb. Aztán a 2. év közepére "betelt a pohár", eldöntöttem, hogy nem folytatom. Nem mentek a tárgyak, rájöttem, hogy nem érdekel annyira, néha az időpazarlás miatt elég szar kedvem is volt. De, hogy mégse vesszen minden, átmentem egy másik szakra, (amit egyébként eredetileg is elsőnek akartam jelölni, de aztán mégsem úgy lett (ezt bánom leginkább)). Nos itt kb. 1 félévet tudtam elfogadtatni, így ott voltam, hogy most 3 év egyetem megint. (23 évesen) Na most albérletbe nem mehettem, meg igazából nem is akartam, de a bejárás (oda-vissza) minimum 3 óra/nap, várakozásokkal sokszor még több... tehát ez elég sok időt elvesz meg néha fárasztó is. Most 25 éves vagyok, ez a 6. félévem ezen a szakon, ősz környékén államvizsga van tervben, meg most nyáron még szakmai gyakorlat, tehát már látom a végét... De kérem. 26 éves koromban fogok végezni és még komolyabb helyen nem dolgoztam és néhány dologtól eltekintve semmi saját tulajdonú dolgom nincs, tehát mit tudok felmutatni?!

Aztán ennek tetejébe még ott van az is, hogy azt a két évet, amit félbe hagytam, annak árát vissza kell majd fizetnem, ha a mostani szakot elvégzem. Aztán ha valaki utánaszámol, akkor láthatja, hogy a 12 félévem is elfogyott, így az utolsó két félévet már amúgy is költségesen kellett csinálnom. Ezt szerencsére szülők fizetik, de akkor is idegesít, hogy még ez is azért van, mert azt a két évet elcsesztem...

Az elvesztegetett két év alatt meg inkább elzárkóztam a többiektől, főként amiatt, hogy ők azért több kevésbé haladtak. A mostani szak sokkal jobb, ez tetszik is, egész jól ment, szinte alig volt tantárgyam, ami nem sikerült első felvételre. A többiekkel is jobb a viszonyom, a tanárok is, legalábbis a szakos tanárok jó fejek, tehát nem bántam meg, hogy erre beiratkoztam. Bárcsak a kétéves képzés után egyből ide jöttem volna, akkor nem ott tartanék ahol most.

És akkor térjünk vissza a másik fő témára, a lányokra. A két elvesztegetett év közben szinte semmi nem volt, és kb. akkor kezdett körvonalazódni, hogy nekem is jó lenne már barátnő (23 évesen)(újabb jel, hogy későn érek).... Viszont sokmindent nem tettem érte. A mostani szak alatt a hangulatom is jobb volt, szeretek is bejárni iskolába és az utóbbi másfél évben még jobban érlelődött a barátnő téma. Korábban csak felszínesen gondoltam a lányokra, de mára már sokkal mélyebb szinten. Arra gondolok, hogy nem csak barátnőt látok bennük, hanem pl. társat, akivel leélhetem az életem, családot alapíthatok, gyerekeim anyja stb. Tehát jóval komolyabb gondolatok keringenek bennem. Szerintem ez a lányoknak bejön, de most ez nem annyira lényeges. A lényeg az, hogy nap mint nap járok át a városba, ahol az egyetem van és sorba telnek a napok, hogy nem lépek előrébb... néhány lánnyal összeakad a tekintetem, némelyiknél az az érzésem van, hogy bejövök neki, de ennyi. Nem jutottam még el oda, hogy leszólítsak bárkit is, miközben meg arról álmodozom, hogy egy szép, intelligens lánnyal élhetném az életemet. Közben meg itt vagyok 25 évesen, mint aki épp érettségizett, kb. nullán barátnő és pénz tekintetében.

Mint kiderülhetett még nem volt barátnőm. Most az is idegesít már, hogy ha összeismerkednék valakivel, akkor mit tudnék felmutatni? Meg a szülei előtt is szégyenkeznem kellene, hogy 25 éves vagyok, de még semmim nincs (leszámítva néhány dolgot, amik kb. 250e ft-ot érnek jelen pillanatban). Miközben ekkorra másnak már azért van valamije, pl. lakás, albérlet, autó, motor, bármi... Sokszor már az is megfordul a fejemben, hogy gyereket is szeretnék, persze arra még várnom kell, mert ahhoz anyagi helyzet is kell... Ha 30 éves koromig lenne, azzal már elégedett lennék. De mindenképpen fiatalon szeretnék, és ez egyre inkább csúszik el.

Motort is szeretnék, hogy végig motorozzam a fél országot (nem száguldva), mert azt biztos nagyon élvezném, és talán, ha már az lenne, akkor már tudnék valamit felmutatni, de még az sincs. Ezt talán a közeli jövőben még meg is valósulhat, mert kb. 600e ft értékben nézegetek motort, tehát erre azért össze tudok gyűjteni, ha munkába állok. De előtte is vissza kell fizetnem a félbehagyott két évet, meg szüleimnek is jó lenne visszafizetnem, amit adtak mióta elfogyott a 12 félév, tehát ha úgy nézzük, mínuszban vagyok.

Összefoglalva, egyre inkább azt érzem, hogy későn érő vagyok és ami nekem most jött elő érzések, az másnak talán már jóval korábban. És csak telnek a hónapok és idegesít, hogy még mindig otthon élek, nem volt barátnőm stb.

Annyi pozitívumot tudok mondani, hogy fiatalosabbnak nézek ki, tehát talán fiatalabb lányoknál is - akik kevésbé önállóak még anyagi, stb. téren - lehet esélyem, magyarul nem az lenne, hogy a csajnak már saját lakása/megtakarítása stb van én meg még nulláról kezdem. Mert az szerintem fordítva normális (tehát, hogy a férfi már „előrébb tart”…