Mit gondoltok erről a helyzetről? Jogos a félelmem? Hogyan tehetnék ellene, ha nem?

20 éves vagyok, és még nem volt barátom. Ennek annyi oka van mindössze, hogy kisvárosban lakok, és az idősebb fiúk egyetemre mentek, a kortársaimmal meg sajnos sosem jöttem ki jól. Most már én is egyetemista vagyok egyébként, de érzem a párkapcsolati tapasztalat hiányát, ugyanis félek a fiúktól. Még nem közeledett felém senki, lehet, hogy nem is mernek...

Amúgy nagyon szívesen elbeszélgetek bárkivel, meg nyitott személyiségű vagyok, de ha fiúkról van szó, könnyen zárok. Főleg, ha az illető tetszik, akkor nem merek ránézni és kerülöm :D Elég h*lye egy helyzet.

Ez volt az előtörténet. Most jön a lényeg.

Van egy srác, aki nagyon bejön, hasonló a zenei ízlésünk és nagyon aranyosnak tűnik (sajnos még nem beszéltem vele kettesben, ezért írom, hogy tűnik). Viszont "baromi jól néz ki", jár kondizni, de ez engem annyira nem érdekel, mármint nem feltétlen bukom a kigyúrt fiúkra, de ő most mégis megtetszett (egy másik dolog tetszett meg benne, de most nem részletezem). Én nem vagyok modellalkat, van hasam, combom, fenekem... És emiatt úgy gondolom, hogy semmi esélyem nála...

Két hét múlva fogjuk látni egymást, nem tudom, felismer-e majd egyáltalán, de akár igen, akár nem, hogyan tudnám legyőzni a félelmemet, hogy esetleg beszélhessek vele?