Szerintetek érdemes várni a szerelemre?

Sziasztok, 25 éves nő vagyok, átlagos paraméterekkel.

Mivel lassan közeledik a negyedszázados évfordulóm, ezért mostanában sokat gondolodok az életemen.

Rólam azt kell tudni, hogy számomra fontos a család, és szeretném, ha lenne gyermekem, igazából itt látnám azt, hogy teljes az életem. (Dolgozni is dolgozok persze, de számomra ez csak munka, és az is marad szerintem. Szeretem, de nem életem értelmeként.)

Csak hát itt jön a kérdés, hogy kivel kéne gyerkőcöt vállalni. Az évek során akadtak pasik az életemben, de sajnos egyikben sem láttam parányi lelkesedést sem afelé, hogy megpróbálni komolyabb szintre emelni a kapcsolatot. Pedig nem vagyok vállalhatatlan, tényleg, mégis csak szórakoztatópartnernek kellettem eddig. Nekem ebből elég volt.

Most végre van egy pasi, aki elég kitartóan udvarol, és azt állítja, ő is csak azt szeretné, amit én. Kicsit tutyimutyinak tűnik, sokszor azt szeretné, ha én szervezném a randikat, ez nekem nem szimpi. Viszont legalább úgy tűnik, ő nem csak elvenni akar tőlem, és normálisnak tűnik. Szerelmes nem vagyok, de tudom, mit akarok.

A kérdés: szerintetek érdemes ebbe belemenni? Vagy várjak, hátha betoppan a nagy Ő, ahogy eddig sem tette? Vagy várjak, hátha Őiránta kialakul valami?

Régebben nem mentem volna bele, mert nem vagyok szerelmes, de mostmár hogy 25 vagyok, nincs olyan nagyon sok időm szórakozni, ha akarok valamit az élettől. Se fiatalabb, se szebb nem leszek.

Tapasztalatok érdekelnének, ha valaki volt már hasonló cipőben!

Köszi :)