A férfiaknak általában olyan feleségük lesz, amilyet akarnak, vagy amilyen jut nekik?

A nagy többségnek inkább, amilyen jut. :D

Szerencsére én már elváltam. :)) F

Képzeld el férfi vagyok, elmúltam 25, nem volt még szerencsém kölcsönös kapcsolatot találni és nem vagyok aszexuális se.

A szexuális ragadozók, mint Donald Trump semmi önuralmuk nincsen ezt látni lehet a Trump elnökségén is, hogy teljesen szeszélyes és veszélyes elnök is egybe. Nem csak az a két kategória létezik és nem működik mindenki egyformán. Nem a gének miatt hanem elsősorban a neveltetés, szociális beállítottság.

Nekem is kéne intimitás, mert vágyok rá, de ha nem találok olyan lányt aki tetszene és viszonozná, akkor nem tehetek mást keresem tovább. Az, hogy negatív gondolatokkal töltsem fel a gondolataimat, minthogy mi lesz, ha egyedül maradok az számomra nem egy járható út és másnak ártanék vele.

Fél éve nagyon megtetszettem egy lánynak társkeresőn és képeken nem jött be, de úgy éreztem inkább megismerkedek vele, hogy hátha jobban megfog tetszeni. Az lett a vége, hogy később se tetszett meg. Megfordult egy párszor fejemben az, hogy nincs ló jó a szamár alapon belemegyek, de gusztusom se volt hozzá. Következő reggel úgy keltem fel, hogy egyáltalán nem akartam tőle semmit. Szar érzés, hogy nem találom a páromat, de eltudom magam foglalni és, ha olyanom van akkor kitudom elégíteni magamat.

Komolyan nem értem, hogy miért kéne tapasztalatot szerezni. Egy párkapcsolat nem úgy működik, mint egy videójátékos szerepjáték, hogyha egyre több kapcsolatod lesz akkor egyre jobb leszel. Nem hiszek ebbe a hierarchikus gondolkozásban mivel, ha két ember között van kötődés, mély beszélgetések, tiszta szeretetvágy akkor mi azzal a gond, hogy a múltamban nem éltem még párkapcsolatban? Ezzel semmi baj nincsen, mert minden tanulható és ez nem olyan, mint a munkahelyi tapasztalat. Ez a hasonlat azért téves, mert ha állásinterjúzol akkor szeretnél ott dolgozni és nem a munkaadóddal ismerkedsz, hanem abban bízol, hogy megkapod a munkát. Csak azért hoztam fel ezt, mert csomó ilyen munkatapasztalat érvelést látok itt, de ez nagy tévedés. A barátsághoz se kellenek tapasztalatok, nekem egy olyan barátom van, akit a legjobb barátomnak mondhatok és senki mással se volt ilyen mély ismeretségünk beszélgetésünk és nem kellett előtte 1-2 legjobb barátság. A párkapcsolatot se veszem külön a barátságtól, mert nem csak a barátnőmet keresem, hanem a barátomat is.

A férfi és a női szerep teljesen konstruált. Ami azt jelenti, hogyha férfinak vagy nőnek születsz akkor leszel igazi férfi és nő, ha azokat a konstruktív szerepeket követed. Nagyon ellenzem a nemi szerepeket, mertha valakit az alapján nevelsz amilyen neműnek születik, azzal te elnyomod a gyerekedet, mert megfosztod tőle a szabadságot. Én már a társkeresőre is kiírtam azt, hogy olyan párkapcsolatot keresek, ahol nem a helyes nemi szerepeknek vélt idiótaságokban élünk, hanem tiszteljük az egymás szabadságát és úgy szeretjük egymást ahogy vagyunk. Nem szeretem az olyan kijelentéseket, hogy a férfinek kell kezdeményeznie, ez ugyanolyan szexista kijelentés, mint a nőnek a konyhában van a helye, azt se szeretem mikor a férfiakra erőltetik azt, hogy ne legyen túl érzelmes. Ezek mind társadalmi konstrukciók, amiket jó lenne felosztani. Nem olyan rég találtam egy jó cikket erről.

[link]

Itt leírják, hogy mennyire veszélyes a maszkulin ideológia és ez termelte ki a prostitúciót is. Az nem más, mint a női testnek a kiárusítása. Számomra teljesen idegen lenne az, hogy egy tök ismeretlen nővel lefeküdjek és megvegyem a szolgáltatását és plusz időkorlátozott is. Komolyan mondom én már kezdem helyeselni a svéd törvényeket, akik büntetik azokat a férfiakat akik prostitúció szolgáltatását veszik igénybe. A nőket ne kezeljék már tárgyként, de egy nő se kezelje a férfit atm-ként. Ez is a patriarchátus terméke, hogy vannak anyagias nők. Mivel sajnos van rájuk kereslet így vannak olyan erkölcstelen nők, akiket pénzért meglehet venni. Ezért mondom, hogy ezt a patriarchizmust egyre jobban lekéne építeni a fenébe.