30 felett már tényleg utca lánynak nézik az embert, és azt hiszik vele mindent megtehetnek mert gyereke van?

Azért vagyok sértődött fiúcska, mert nem értek egyet azzal, hogy a te eseted igaz az egyedülálló szülők többségére? Ha ez lenne, akkor szerintem nem lenne heti szinten kérdés kiírva arról, hogy franc egye meg, 3 hónap +-os vagyok, de válni kéne, most mi legyen, meg a francnak nem kellek 1,2,3...gyerekkel max szexre, pedig jól nézek ki, nem a szüleim tartanak el stb.

Csak megválaszolom a kérdést férfi szemszögből, amit egy nő tett fel, aki nem érti, mindezt pedig azon szempontok kiemelésével teszem, melyet többedmagammal én is megtapasztaltam.

Ezek nem sérelmek, hanem normális kapcsolatot ellehetetlenítő tényezők, melyek felmerülnek az ilyen kapcsolatok során. Általában a legnagyobb probléma azzal volt, hogy a kapcsolat ápolására, fejlesztésére és felzárkóztatására arra a szintre, ami CSALÁDHOZ kell, nem jutott idő, ez pedig nem a férfi oldal számlájára volt írható a mi esetünkben. Mire gondolok itt... elvárás volt irányomba, hogy úgy fogadjam el a barátnő anya szerepét, mint szülőtárs és nyeljem le, hogy sem ketten, sem hárman nem megyünk sehová, nem csinálunk közös programokat, mert nincs rá idő, energia, útban a gyerek stb, pedig az kéne. Foglalkoztam a kicsivel, tisztába tettem, etettem, fürdettem, játszottam, sétáltam, hogy anyu is haladhasson a háztartással, hogy legyen időnk végre egymásra ketten vagy hárman. Remélem átjön, mennyire nyakatekert a helyzet, hogy én fogadjam el, hogy a gyerek miatt nem haladunk sehova, (mintha én lennék az apja) de ő nem tesz semmit a kapcsolatért, hiszen ő már egyszer ezt megtette (csak nem a miénkért).

Értem én, hogy ezt nem ő csinálja, hanem a körülmények olyanok, hogy nincs annyi idő, energia stb, mivel ott a gyerek. Azt is értem, hogy emellett egy kapcsolatot is menedzselni nehézkes, de sajnos kénytelen beletenni ő is a részét pl folytatni egymás megismerését, közös élményeket szerezni (lehet gyerekkel is) meg amit a párok szoktak. Arról nem is beszélve, hogy teljesen más volt a promóban, hogy ne lépjek le azzal a lendülettel, mint mások és ez szép lassan ki is derült és annak alapján ami kiderült annak idején le is léptem volna, így jobb híján megkértem rá, hogy inkább olyan legyen amilyennek mutatta magát, mivel én abba mentem bele, nem pedig az óvóbácsi, villámhárító, pszichológus és lelki boxzsák szerepébe. Hogy pontosan mi volt a terve velem azt nem tudom, de világossá vált számára, hogy nem hagyom kihasználni magam, hanem igen is, neki is melózni kell ezen, így ki lettem dobva. Fene tudja ő mit érzett, én szomorú voltam miatta, mert szerettem és bíztam benne, szomorú voltam a gyerek miatt, mert összehaverkodtunk és gondolom a gyerek is szomorú volt. Ezt pedig az anyuka csinálta, mégpedig azzal, hogy kapcsolati téren semmit nem csinált.

Persze lehet legyinteni, lehet hárítani, lehet egyet nem érteni, lehet a fületeket befogva lalázni, de tanulni is lehet belőle és számba venni mire érdemes felkészülni, ha gyerekkel ismerkedtek, aztán eldönteni, hogy emellett is kell-e még kapcsolat, mivel ha a kapcsolat prioritása a legutolsó helyen van, akkor ugyan répát kaptok, de normális kapcsolatot, elköteleződést vagy családot nem.

32/f

Kedves kérdező!

Megkérdezték tőled, hogy mennyi egy menet?

Nem?

Akkor nem néztek örömlánynak.

Ja hogy csak szexre kellesz?!

Már értem! :)

Figyi, az a helyzet, hogy nem akarnak egy gyerekkel egy nagy problémát a nyakukba venni, de szívesen lefeküdnének veled.

A gyerek túl sok időt venne el a közös együttlétből, sok pénzbe, és idegeskedésbe kerül, és rendszeresen felbukkan majd a valódi apuka is.

Nevelésbe nem szólhat bele, mert nem az övé.

Egy gyerek nélküli nőnél ninncsenek ilyen problémák.

Szóval akkor tényleg csak mire lennèl jó a többségnél?

Na ugye! :)

Ami egy gyerekes nő előnye a gyermektelenhez képest:

Már van legalább egy gyereke, neked nem kell vele végigszenvedned azt az x évet, amit a gyerek már leélt.

Ahogy azt a 9 hónap csodás terhességet sem, amikor az ember kedélyállapota felhőkarcolónyit ingadozik.

Tudod, hogy egy egyészséges gyermeket már legalább nevelhetsz te is.

Nem csak te viseled a gyermek anyagi gondjait a pároddal, hanem van egy 3. fél a képben, aki gyerektartást fizet a gyerek költségei után.

Jó dolog gyerekes programokra menni, ezekhez pedig kell egy gyerek.

Egy gyerekes nő gyerekével lehet tesztelni, hogy készen állsz e te is erre hosszútávon, amíg egy első saját gyereknél fogalmad sincs, mire számíts, ezért sok apukának és anyukának csalódás lehet a várt gyermek is.

Valaki, aki rutinos, segít megoldani a problémákat, illetve már előre elkerüli őket, így rengeteg hisztitől megkíméled magad a következő gyermekeknél is.

Egy anyuka sokkal praktikusabb és háziasabb.

Nem jár a nyakadra folyton, mert unatkozik, nem akar folyton kimozdulni, értékeli a csendes estéket is.

Egy gyerek rengeteg extra örömöt is jelent, így nem csak a párod halmoz el szeretettel, hanem a gyermeke is.

Az a gyerek az apjától is fog örökölni, így pénz áll majd a családhoz egyszer.

Már csak ilyen kínkeserves indokokat sikerül írnom, szóval inkább befejezem, de tudnám még folytatni, mittudomén, a csokhoz már nem kell sokat bevállalni, tudod hol vannak a jó intézmények, mik a gyerekbarát helyek stb:)

Igazából én rengeteg extra tudás birtokába jutottam, mióta gyerekem van, és minél nagyobb, annál többnek érzem magam lelkileg meg mindenhogy. Ha lesz még egy gyermekem, már rutin lesz az egész, kevesebbet fogok görcsölni, kiegyensúlyozottabb leszek, nem fogok tartani azoktól a dolgoktól, amik várnak rám.

Egészen mást tud nyújtani egy anyuka, mint egy gyermektelen nő. Praktikusabb, kényelmesebb sok szempontból, bizonyos szempontokból meg nehezebb velünk.

Nekem egyébként huszonéves anyukaként sikerem van/lenne a férfiaknál, de hiába próbálkozok, egyikbe sem tudok beleszeretni, a látszatkapcsolatoknak meg gyorsan végetvetek.

-Igen, épp emiatt, meg, hogy a szenvedés szót használjuk rá, nagy valószínűséggel nem fog többet szülni az életben.

-Ha szül az új kannak, akkor biza végig kell. Na ugye, hogy nem akar? :D

-Aha, másét. Feltéve, ha nem "repülök, ha beleszólok" elég bizonytalan felállás.

-Arról híres általában a harmadik fél, hogy kilószámra küldi a 10k feletti címleteket, pontosan, havonta, és nem átiratja amije van más nevére és minimálbérre van bejelentve. Nekem miért kellene fizetnem?

-Bírom az ilyen programokat, de sokfélék vagyunk.

-Igen, le lehetett tesztelni rokonok gyerekeivel, barátok gyerekeivel, mire odakerül az ember általában tudja mit akar. Kellene legalább is.

-Ezt aláírom, feltéve, ha lesz következő. Lesz következő?

-Egy anyukának ez kényszer, egyedül lett rá + ott a gyerek, így esélyes, hogy ebből rohadtul elege is van. Az tény, hogy rengeteg házimunkát végez, így van benne gyakorlata.

-Persze, hogy nem jár a nyakamra, mert vagy főz vagy takarít, este meg alvás, mert hulla fáradt, esetleg kupakoltok kicsit, de jó óvatosan, mert alszik a gyerek és amúgy se tartson sokáig, mert holnap kezdődik minden elölről. (igen, ez az amit írtam)

-HA elhalmoz valamelyik vagy mind a kettő. De ettől még kell saját, ugye érted.

-Ezen meg elgurul a gyógyszerMIVAN? :D Nekem vagy neked ez mi a francba előny? Úgy írod, mintha elhabzsidőzsizhetnénk a gyerek örökségét. Egyrészt ő örököl, ha van mit, nem pedig mi. Másrészt mire örököl, mi már lassan el is dobjuk a kanalat vagy valami 60 éves fax a gyerek apja, hogy ez nekünk számítana? :D

Még annyit megjegyzek, hogy nem te próbálkozol, elvileg nálad próbálkoznak. Remélem az első randin már eldöntöd, hogy kell a hapsi vagy nem és nem hónapokig lehúzod (nem csak anyagilag, mint ahogy, az lenni szokott)

32/f