Miért "jó egyedül" manapság a 20-on éves lányoknak, nőknek?

"dugatják magukat"

Ugye tudjátok, hogy ez is benne van? Hogy a nőket csak a szex passzív elszenvedőinek tartjátok?

A legtöbb ember a 20-as, 30-as éveire annyi kapcsolaton, szexuális élményen, csalódáson van túl, hogy egyszerűen telítődik, kiég. A legtöbb esetben minimum egyszer összetörik a szívét, kihasználják szexuálisan, megerőszakolják.

Rossz, vagy rengeteg túl sok energiát igénylő kapcsolat, tapasztalat után az ember(lánya) persze, hogy inkább lemond a kockázatvállalásról és a biztos nyugalmat válaszja!

A mai nyugati társadalmakban sajnos trend lett a deviáns, énközpontú, felelősséget vállalni nem akaró, élvhajhász szexuális hozzáállás: férfiak nem férfiak, hanem nagyra nőtt gyerekek, akiknek a legfőbb életcélja a "csajozás"(inkább szánalmas lyukvadászat). Ahelyett, hogy az az értékes tulajdonságokkal rendelkező, megbízható nőt keresnék, akit feleségül véve családot alapíthatnak, és élnek boldog, kielégítő életet együtt jóban-rosszban. Tisztelet a kivételnek. De ők is rossz irányba indulnak el általában, vagy hamar letérnek az ösvényről a társadalmi környezet nyomására, és a könnyebbik, sokszor végtelennek tűnő utat választják.

A nők pedig legtöbbször apahiányban szenvednek, ezért is létesítenek manapság extrém fiatalon szexuális kapcsolatot, és dobják oda magukat egy-egy jó szóért. Az intelligensebbje pedig bedől az "éljünk és élvezzünk úgy, mint egy pasi!" trendnek, ami szintén ordító nagy csúsztatás - amit ugye nem lát meg (vagy büszkeségből, önámításból n is akar meglátni), csak amikor már késő: egyet testi-lelki porcikája sem kívánja még a számára legtökéletesebb férfit sem.

Ez az egész nagyon szomorú, és csak egyre rosszabb lesz a helyzet.

Csak úgy tudunk ezen változtatni, és megkímélni magunkat a kiégéstől, ha ki-ki maga megváltoztatja a gondolkodását, az értékrendjét, s elkezd némi tükörbenézés után elkezd felelősséget vállalni a saját életéért, boldogságáért, és ellenáll a szex-trendeknek, amiknek a vége a kiégés és/vagy testi-lelki betegségek, boldogtalanság.

Én azért rázok le mindenkit, mert olyanok találnak meg, akikkel sosem lenne semmi komoly.

Egyik esetben tudom, hogy csak egy numera lennék, azt pedig nem akarom, mert ennél többet érek.

Másik esetben pedig nulla a közös érdeklődési kör, semmiről nem tudunk beszélgetni, semmilyen témánk nincs. Ez meg olyan dolog, hogy erre hogyan építsek fel egy kapcsolatot?

Szóval, alapvetően, az én véleményem az, hogy bizonyos helyzetekben nincs értelme belemenni egy fél kapcsolatba, vagy összetörni magad egy olyannal, aki csak egy jó estét akar..

Egy éve vagyok egyedül, ismerkedtem egy sráccal, de csak arra kellettem volna. Pedig az elején megbeszéltük, hogy mindketten komolyat keresünk. Előtte 4 évig voltam kapcsolatban, imádtam vele lenni, de elkezdett nem figyelni rám, az anyja fontosabb lett (28 éves férfiről van szó:D).

De mióta vele szakítottam nem akar összejönni a szerelem.. vele nem lett volna semmi baj, ha kicsit észbe kap.

Úgy érzem, hogy nem fogok találni olyan srácot, aki megérdemelne, tényleg nagyon durva már, ami manapság megy. Szerintem lassan elérünk oda, hogy mindenki a régi, biztoshoz megy vissza.. azaz egy régi szerelméhez.

A 9-es teljesen jól leírta.

Egyébként sok nő ezekben az években építi fel a karrierjét, saját egzisztenciájàt, ami sok időt, energiát vesz igénybe, egy kapcsolat még ugyanennyit. A nők öntudatosabbak lettek, már nem az van mint régen, hogy hátulról támogatják a férfit a karrierépítésben, hanem ők is szeretnének önállóak lenni, nem függni a férfitól. Sokszor egy kapcsolat nem férne bele már, mert mi èrtelme lenne az egésznek, ha nem tudtok elég időt, figyelmet szánni egymásra? Sokan nem találkoznak olyannal, aki az elvárásuknak megfelelne, másrészt pedig szingliként szabad vagy, senkihez nem kell alkalmazkodni, meg senki fele sem kell elszámolnod a dolgaiddal.