Miért én vagyok a hibás amiért nem volt még barátnőm?

Nem találok kölcsönöset csak egyoldalút. Vagy megtetszek valakinek, de nem vonzódom hozzá vagy én találok valakit vonzónak, de ő nem akar tőlem semmit. Nem tudok mit tenni keresem tovább.

Viszont, ha ezt valakinek elmondom akkor ezeket a sablon dumákat kapom meg, hogy biztos túl magasra állítottam a mércét, rosszul próbálkozol, nem a hozzádillőkkel ismerkedsz.

Csak azt várom el, hogy vonzódhassak hozzá és érezzem jól magam vele. Az, hogy ki tetszik azt nem lehet szavakba foglalni és elvárás listákat írni, mert ennél jóval összetettebb a dolog, de az a legfontosabb, hogy vonzónak találjam és érezzük jól egymást. Nem érzem, hogy túl sokat várnék el. Rosszul próbálkozást meg azért nem értem, mert mindig úgy ismerkedek ahogy jól esik, ezen mit kéne változtatni? Max csak akkor kéne, ha valamivel ártanék neki. Teljesen feleslegesnek érzem az ilyen időhúzó csajozási játszmákat ami arra sarkal, hogy más legyél egy tömegember macsóskodó barom, ezen nem kívánok részt az se normális aki gyáva nem önmagát adni.

Miért ne illene hozzám aki tetszik? Ezt is okoskodásnak tartom, mert nem tudatosan tetszik meg valaki. Nekem már több féle nő tetszett már meg. Voltak vekonyabb és teltebbek is, szőkék és barnák. Az meg, hogy mondjuk introvertált e vagy extrovertált nekem teljesen mindegy, úgy is komprumisszimukat kell kötni, ha nem egymás tükörképei vagyunk.

Szar ez a reménytelen érzés, hogy senkit se találok, de az még szarabb mikor csak bennem látják a hibát és nem látják a fától az erdőt. Nem veszik észre azt, hogy azért ez kicsit összetettebb téma és nem lehet úgy leegyszerűsíteni, hogy ez csakis csak az én hibám legyen. Ez olyan érzés mintha földön lennék (mert párkeresés ügyben még ott vagyok) és még ott is belém rugnának.