Miért érzem magam mindenkihez kevésnek?

Mert súlyos önbizalomhiányban szenvedsz, nincs reális önképed magadról, utálod magad.

És mi van, ha néhányan negatív visszacsatolást adnak neked? Bebizonyítottad már nekik az ellenkezőjét? Persze, hogy nem. De sírni azt tudsz.

Jó visszajelzést ne is várj addig, amíg semmit nem teszel annak érdekében, hogy pozitívat érdemelj.

Foglalkozz önismerettel, önszeretettel, önvizsgálattal.

Mert kevés az önbizalmad. De ezt ne fogd arra amik veled történtek, légy a magad ura. Az én szüleim is mindig ezeket mondták, ehhez képest 23 évesen minden téren is, előrébb tartok mint ők valaha, az egyik egyedül halt meg, a másik meg munkásszállón sínylődik :D

Én meg a nyaralóba süttetem a se**em a férjemmel :D

MINDEN RAJTAD MÚLIK! Soha ne hagyd, hogy valaki befolyásoljon.

Én is depressziós voltam, és sose voltak anno barátaim. Ez sem kifogás, vagy magad húzod ki a xarból, vagy a szüleidnek joggal lesz igazuk.

Ne sírjál, helyette inkább tanuljál valamit, leköti a figyelmed, mint az önpicsogtatás.

Nem a kifogásokat kell keresni, hanem a megoldásokat, hogy hogyan változz meg! Menj pszichológushoz, olvass pszichológiai önfejlesztő könyveket, nézz ilyen témában a youtube-on előadásokat.

Mi mindent a szádba rágtunk, odaadtunk mindent, de helyetted nem tudjuk ezeket elvégezni.

*A szüleim is azt mondják, hogy soha nem lesz senkim, és hogy engem sose fog elviselni senki.

A "kedves" szüleidnek köszönd meg, hogy voltak oly "aranyosak" hogy az életedre átkot, és ráolvasást alkalmaztak. Ennek köszönhető a te jelenlegi állapotod és az ebben lévő problémáid gyökere.

*Egy igazi lúzer vagyok. Rólam tényleg elmondható hogy egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok.

Ez pedig saját magadra kimondott átok, ami mindenben fog téged gátolni. Önbeteljesítő jóslatnak szokták hívni, de rosszul.

Úgy hogy ha nyomorult és sikertelen akarsz lenni, akkor csak folytasd tovább, mert jó úton haladsz hozzá.