Mi az oka annak, hogy kevésnek érzem magam minden lányhoz, aki tetszik nekem?

Egyet értek veletek, de sajnos nekem a kamaszkoromból kimaradtak a pozitív élmények, amik igazán építhették volna az önbizalmamat, sőt inkább rombolták, és ennek köszönhetem szerintem, hogy itt tartok

Azóta kiszakadtam abból a környezetből, már más ember lettem, minden jobbra fordult, de a lányoknál például még mindig érzem azt, az állapotot, amit éreztem 7-8 éve mikor még általános iskolába jártam. Most vagyok 20 egyébként.

Ezt értem, és tudom, hogy nem szabad túlbecsülni őket, magamat meg le, de most még a gyakorlatban ez nincs meg, vagy mikor cselekedni kéne. Fejben már megvan, és elfogadom, de élőben még van hova fejlődni benne.

Ez, hogy ő is büdöset sz*rik azt nem igazán tudom miért mondogatják sokan, e téma kapcsán. Még jó, hogy... mivel ő is ember. Nem úgy nézek rájuk mint valami Istennőkre csak mint jó külsejű emberekre, ami éppen elég.

Hát azért aki sportoló vagy gazdag az jókora előnyből indul, nemde?

Az már bőven nem nevezhető átlagosnak. Átlagos vagyok én például, aki nem igazán jó semmiben, max a nyafogásban...

Mit tegyek akkor, hogy leküzdjem ezt, hogy felmagasztalom a csajokat akik tetszenek?

Az utcán is inkább átmegyek a másik oldalra ha jön velem szemben két-három szép lány. Mielőtt kilépek valahova szétnézek, hogy nem-e jön valaki aki jól néz ki.

Ez már tényleg tarthatatlan...