Normális, hogy kevésnek érzem a nőket magamhoz viszonyítva? 34/F folyt.

Én a fenti tapasztalatoknak két okot tudok elképzelni ( az önteltséget nem hozom fel, nyugi :) :)

Az elsö, hogy a "válogatási" módszeredben van valami, ami miatt valahogy sikerül "tulajdonságkapcsolással" kiválogatnod magadnak az éretlenebb nőket.

Pl. Téged az vonz, hogy élettel teli, pezsgő személyiségű, így ilyen lányokat keresel. Ezek a tulajdonságok TÚLNYOMÓRÉSZT fiatalabb lányoknák fordulnak elő- viszont, a fiatalabb lányok nagy átlagban felszínesebbek, kevésbé "érettek", mint az idősebbek

- de nyilvan, ez csak egy példa, te ismered a saját preferenciáidat:)

A második, hogy az alakulóban lévő kapcsolatod " elhal" azelőtt, mielőtt mélyebbé válna.

Nekem pl rossz lelki-családi háttérből származó, kvázi sokat csalódott nőként rengeteg időbe telik, hogy akár párkapcsolatban is, biztonságban érezzem magam, és megnyíljak.

30n

Ehhez is csak azt tudom hozzászólni, mint sok más hasonló kérdéshez. Az ember az alapján általánosít, hogy milyen közegben mozog. Ha te általánosságban véve ezeket látod, akkor a közeg, ahol megfordulsz ilyen, de ha kikerülsz a saját kis burkodból, akkor valószínűleg meglepődnél és teljesen más élményekkel találkoznál. Ezt azért írom ilyen magabiztosan, mert pl az én közvetlen környezetemben a játszmázás, felszínesség és társaik bőven nem jellemzőek a kapcsolatokra. Nem azt mondom, van egy-kettő fura eset, de azért 10-ből 8 az teljesen normális kapcsolat, ahol a felek megbeszélik a problémákat, együttes erővel törekednek jobbá tenni egymást, magukat, a kapcsolatot, és úgy általában sem az a kihasználós játszogatós dologról van szó. Mindegyik 5-15 éves kapcsolat, szóval nem az újdonság varázsáról beszélek. Szóval az én tapasztalataim merőben mások, mint a tieid.

Nem tudom, hogy milyen nőkkel hol és hogyan ismerkedsz, de gyanús, hogy megvan a magad "zsánere", akit öntudatlanul is beválasztasz folyamatosan, mert valamiért ezt a típust találod vonzónak. Tudod, mint a bántalmazott kislány aki végül olyan pasit talál magának, aki évekkel később ugyanúgy veri, mint a szülei régebben. Tudat alatt lehet, hogy van egy sémád amit keresel, és amit önkéntelenül is választasz, és ezért lehet, hogy úton-útfélen ugyanabba a problémába futsz bele.

Vagy, az is lehet, hogy benned van a probléma, és te sem vagy annyira érett, mint ahogy gondolod magadról, és igazából hozzád illő nőkkel akadsz össze, csak úgy érzed, hogy ez nem a "te szinted". Amivel nincs is gond, szerintem tök jó, ha az ember magasabbra lő, mint amit el tud érni, mert még az is lehet, hogy összejön a dolog, meg így fejlődsz igazán, csak akkor ne a világban keresd a hibát mindenáron.

Valami oka csak van, ha folyton olyan nőket vonzol, akik nem figyelmesek. Pl. te sem vagy az, vagy pont hogy túlzásba viszed.

De az is lehet, hogy máshol van a kapcsolódási pont. Ha nyitott vagy az önfejlesztésre, akkkr meg fogod találni, csak nézz magadba. :)

Ezt szó szerint érzem a mai férfiakon.. Minden egyes szavát, amit leírtál.

Szerencsére nem ismerkedek, csupán körbenézve a körülöttem lévő pasikon ( mert férfi manapság kevés van), hát.. belsőleg a párom nyomában sem érnek.

Határozottság, őszinteség, tisztelet, nem lel kisérült labilis, éretlen és felszínes senkik. Már ez is ritka.

Az is, ha nem gyerekek. 5-ből talán egy állja meg a férfi jelzőt, és nem a "pasi" kategóriába esik.

Egyébként nem irigylem a párkeresőket manapság, egyik oldalról sem. A sok lelkisérült -mindkét oldalról- baja sokszor a másikon csattan, csak mert nem tudja feldolgozni az előző kapcsolata hibáit. Ha teszem azt meg is csalták, nem dolgozta fel, de már párkpacsolatot keres, akkor nagy eséllyel úgy megy bele, hogy ő is csalja ezen túl a másikat, de persze a pofájába hazudik, hogy ő hűséges.

A egyébként a kor nem jár az érettséggel, ismerek 24 éves lányt, aki már most sokkal érettebb, míg a 30 éves nő ismerősöm agyilag egy 14 éves éretlen és butuska szinten pasizgat összevissza. Pasiba szintén ismerek 33 éveset, aki ugyanúgy nőzik orrba-szájba a nője mellett, mintha szingli lenne. Másik meg 25 évesen már elvette a barátnőjét és családot alapít.

De egy másik, közel 40 éves kollégámról is -egyikünk sem- tudta sosem felnőtt emberként kezelni, mert egyikükben sem tudatosult, hogy most akivel beszélünk egy 40 éves ember..

Az emberek mindig a másikban meg a többi emberben látják a hibát, holott óóórási rossz jellemvonással élnek. Többségük az idők alatt már tud is róla, de nem képes rajta változtatni, mert magunkon változtatni az nem olyan könnyű ám.

40 éves kolléganőm is sza.r kapcsolatból sza.r kapcsolatba megy bele, elég neurotikus ő is... Ezek az emberek nem veszik észre, hogy amíg magukon nem változtatnak, addig minden ugyanúgy fog történni, ahogy eddig. Miért gondolják, hogy a másik egyfajta megváltást hoz el az életében és boldogságot, ha egy lelki roncs vagy belül?