Van olyan aki hasonlóan reménytelennek érzi azt, hogy párt találjon?

Ugyanígy vagyok 27 évesen. 1 barátnőm volt ő tonkretett 3 éve...azóta se állok talpra bele hiába próbálkozom. Pedig kiköltöztem külföldre eljezdtem világot járni sportolni stb. De mindezek csak ideiglenes megoldások.

Barátok és jó társaság kell az sokat segít nekem sajnis az sincs...így a magányos életforma az ami kicsinál minket. Én sokáig nem szeretnék élni már meglátjuk mit hoz az elkövetkező 5 év. Anyagilag sikeres vagyok a csúcson szeretném abbahagyni.

Én úgy vagyok vele, hogy mivel depressziós vagyok (tényleg, nem csak úgy mondom), ezért nem is szeretnék kapcsolatot, hiszen nem egy másik ember dolga felszedni engem a padlóról, hanem csakis az enyém. És amíg ebben szenvedek, addig nem is tudnék értékelni egy kapcsolatot, ami egyik félnek se lenne jó. Meg különben is... ki jönne össze egy depresszióssal? :D

Amúgy nekem soha nem volt kapcsolatom, engem a legutolsó (és egyetlen) almost relationship-em tett tönkre, de én is úgy érzem, hogy lassan visszanő a szűzhártyám. :D

Sajnos Kérdező, jelenleg hatalmas a férfitöbblet. Ha semmivel nem tudsz kiemelkedni a tömegből, nincs olyan kvalitásod amit a nők értékelnek (jó külső, pénz), akkor esélytelen vagy. Csinálhatsz te bármit, nem fogsz senkinek kelleni. Amíg egy átlagos lányra is 10+ pasas jut, ne csodálkozz, hogy elszalad vele a nyihaha, válogatni fog, és natív rosszindulatból megalázza azokat, akik nem jönnek be neki. Ha megtehetik, miért ne tennék meg?

Az volna a javaslatom, hogy a párkeresést a fenébe. Az égvilágon semmi haszna nincsen, a beléfektetett idő és energia sohase térül meg. Sokkal jobban jársz, ha egyedül vagy - az időd a tiéd, arra fordítod, amire akarod (mondjuk valami hasznos dologra, amiből profitálhatsz is), nem kell alkalmazkodnod senkihez, senkiért nem kell felelősséget vállalnod, és pénzügyileg is sokkal jobban kijössz. Azonkívül nem kell attól tartanod,hogy a kezdeti szerelemtől eljuttok oda, hogy egymást marjátok-gyűlölitek, és csak az anyagi érdek tart össze.

Látni való, Kérdező, hogy igazából azok járnak a legrosszabbul, akik párkapcsolatban vannak. Magányosként ezt a tömérdek kínlódást mind-mind megspórolhatod! Ezzel csak nyersz!

Én nőként nagyon hasonló helyzetben vagyok. Nem vagyok se csúnya (nem gyönyörű, teljesen átlagos), se szörnyű személyiségű, de egyszer nagyon betett egy szakítás, azóta valahogy nem tudok kapcsolatot kezdeményezni. Úgy érzem, hogy már sosem találok senkit. Próbáld meg barátokkal megbeszélni, mást nem tudok tanácsolni. Aztán előbb-utóbb csak jon valaki az életedbe :)

22/L

A #3 válaszadónak van igaza. Manapság a párkapcsolat is csak egy kerékkötője lett a boldog életnek, az egész egy rohadt nagy kínlódás. Jellemzően manapság ha nem nézel ki nagyon jól vagy nincs rengeteg pénzed, le vagy ejtve, a nők egyszerűen keresztüllépnek rajtad. Mióta mindent - a szerelmet is - aprópénzre lehet váltani, azóta a nők mást se csinálnak, csak az anyagiakat és a külsőségeket nézik.

Korcs egy világot élünk.

A legjobb megoldás az, ha kimaradsz az egészből. Megspórolsz egy csomó idegbajt, és a szívedet se törik össze.

Lehet engem is lepontozni a nólifer sutyerákoknak, szeretem látni ha igazam van, beismerni úgyse fogjátok még saját magatoknak se, mert az ugye derogál...