Miért főképp csak a nőket hibáztatják a férfi társaim a társkeresési problémák végett? Nem lehet, hogy ti is hibásak vagytok?

Tehát arra gondolok, hogy sokan panaszkodnak, hogy ebben a felszínes világban csak akkor van esélye a férfinak, ha minimum modell kinézetű, de ha nem az, akkor viszont legyen sok pénze. Ez a felfogás már nekem is fárasztó, látszik, hogy csak a külső tényezőkre gondolnak ilyenkor a férfiak, a belsőre nem, mert szerintük a belső már nem fontos a mai világban. Aztán ez egy ördögi kör, mert mivel azt hiszik, hogy a belső nem fontos, ezért nem érdekli őket, ha mondjuk bunkók, pedig lehet, hogy éppen ez miatt nincs senkijük. Na most elmondanám az én történeteimet, szeretek példálózni, szeretek példát hozni az életből/életemből. Én egy 26 éves férfi vagyok, aki - szerintem - nem szép. Ezt nem csak úgy mondom, valóban nem tartom magam annak, bár ez szubjektív dolog, de mindegy. Eléggé aszimmetrikus az arcom, fogsoromon is lehetne alakítani, gerincferdülésem is van, stb., a lényeg, hogy nem vagyok modell kinézetű pasi. Ennek ellenére el tudom mondani magamról, hogy már volt több kapcsolatom is. (Zárójelben jegyezném meg, hogy nem, nem bányarémekkel, úgy tudnám ezt érzékeltetni, hogy ha például én vagyok 10-ből 4-es kategória, akkor ők voltak 6-8-as kategóriájúak. Nem szeretem ezt így mérni, viszont most így tudom érzékeltetni.) Tehát felvetődik a kérdés, hogy hogyan csináltad ezt, öreg? Nem vagy modell alkatú, nem vagy milliomos, tekintve, hogy teherautósofőrként dolgozol, a családod sem gazdag, hogy esetleg örökölnél valami csillogó, sok csilliós palotát, semmi ilyesmi nincs, akkor mégis hogyan volt már több barátnőd? Mi a titkod? És itt jön a lényeg, a kulcs a személyiségemben rejtőzik. Azt tudom mondani, hogy élek, megélem az életet, a hibáim ellenére szeretek élni, nem panaszkodok állandóan, közvetlen vagyok, értelmes, vicces, művelt, van jövőkép előttem, céljaim vannak, és a testi hibáimból poént csinálok. Gondolom, az utóbbi egy kis magyarázatra szorul. Az egyik barátnőmmel úgy ismerkedtem meg, hogy konkrétan a nemi szervem nem igazán nagy méretével viccelődtem, és úgy tűnik, tetszett neki, 2 évig volt a barátnőm. Itt nem a nemi szerven van a hangsúly, hanem azon, ahogyan ezt én akkor tálaltam neki beszélgetésben, poén formájában, és amikor sokadjára is megnevettettem (más dolgokkal is), akkor éreztem, hogy alakul valami, és így is lett. Egy másik barátnőmmel úgy ismerkedtem össze, hogy egy kisebb társaság tagjaként ültünk egy bizonyos helyen, majd szóba került az emberi kinézet, evolúció, aztán egy ponton megemlítettem, hogy hát rajtam szerintem elég sok hiba van, mennyire kicseszett velem a természet, de ezt sem bús, letargiás állapotban adtam elő. Itt is poénkodtam egy-két dologgal, ezután váltottunk témát a társasággal, később pedig arra lettem figyelmes, hogy már szinte csak a hölggyel beszélgetek. Olyan jól sikerült mindez, hogy utána 3 évre összekötöttük az életünket. (Nem 3 évre terveztünk, sajnos 3 év után elváltak útjaink.) Aztán egy másik kapcsolat pedig úgy született, hogy gyakorlatilag megvédtem egy valamelyest részeg tuskótól az adott hölgyet, nem verekedtem, hanem szépen elmagyaráztam az illető férfinak, hogy mit nem kellene tennie, vegye észre, hogy a hölgynek kellemetlen már az egész helyzet. A nő megköszönte, majd leültünk beszélgetni, a többi szépen kialakult közöttünk. (Volt még 1-2 kapcsolatom, de azok inkább gyerekszerelmek voltak.) Tehát jól látszik ezekből a történetekből, hogy nem minden a külső, mint ahogyan sokan hiszik, azt a nőt pedig ott kell hagyni, aki valóban nem tud túllépni a külsőn. Nem lesz egyik férfi sem vonzó, ha egyfolytában sajnáltatja magát, ha sír, hogy ő nem kell senkinek, meg ilyesmik. Az a baj, sokan rápörögnek erre az egész női témára, a szerelemre, szexre, párkapcsolatra. Görcsös lesz az egész, és akkor már megette a fene. Tutibb recept a csipetnyi humor, életkedv, jövőkép, kedvesség, segítőkészség, stb. Ezt tudom mondani.