Szerintetek van még esély rá, hogy lesz boldog párkapcsolatom, hogyha soha nem volt még bensőséges kapcsolatom senkivel?

Mármint nem csak párkapcsolati értelemben nem, hanem egyáltalán nem. Kisgyerekkoromban megszoktam, hogy nem sokat foglalkoznak velem, mivel a nővéremmel sok probléma volt mindig is, így vele sokkal többet foglalkoztak a szüleim, akkor is ,amikor kisbaba voltam, ezt a nagymamám mondta el nekem, merthogy nagyszüleimhez voltam lepasszolva sokszor így kisgyerekként. 2 nagyon problémás tesóm is van, meg a szüleim am. is elfoglaltak így sosem alakult ki mélyebb kapcsolat köztünk, én sosem kértem ezt számon rajtuk, nem is haragudtam rájuk sosem, mert ebbe születtem bele, így ezt vettem természetesnek, megértem őket. Anyagilag végül is mindent megadtak nekem,igen nagy jólétben nőttem fel. Látszólag teljes idill az életem, családtagok,rokonok,barátok, tulajdonképpen sok emberrel jóban vagyok, de úgy igazán közel sosem állt hozzám senki. Volt több csajom is, de egyikkel sem alakult ki komoly kapcsolat, mert nem éreztem irántuk olyan erős érzést. Csak nagyon kevés lány volt, akikért tényleg odáig voltam, de ők elutasítottak.

Lényegében ha felszínesen nézzük megvan mindenem az anyagi világban, de valódi bensőséges kapcsolatom nincs senkivel és soha nem is volt, mindig egyedül éreztem magam, hiába voltam folyton társaságban. Nem találtam meg a lelki társam. Alapvetően sosem éreztem rosszul magam a bőrömben, hiszen egész kiskoromtól hozzászoktam, hogy senki sincs akinek én lennék a lefontosabb, így soha nem is igényeltem. Csak mostanra így megfogalmazódott bennem, hogy azért mégis csak jobb lenne egy társsal együtt lenni, akivel teljesen egy hullámhosszon vagyunk.