Harmincas éveimet kezdtem és nincs társam. Szerintetek, akik így vannak, mint én, mi oka van? Mindenki véleménye érdekel. Megtört a lelkem (valahigy így érzem)?

Ha konkrét személyre vagy kíváncsi, akkor miért nem magadtól kérdezed meg, hogy miért nem jött még neked össze a párkapcsolat?

Ne a másik érdekeljen már téged, könyörgöm. Neked mivel lesz attól jobb, ha olvasod másik szerencsétlen beszámolóját? Azzal meg fog oldódni a saját problémád is?

"Gyökerek. Mar mondtam"

Biztosan lemaradtam valamiről, de átolvasva az összes választ (beleértve a te reakcióidat is), nem tudom kitalálni, mire gondolhatsz, amikor ezt írod. Kifejtenéd?

Ismerd meg magad.

Én:

-alig mozdulok ki

-nem szeretem a tömeget

-öltözködésem egyhangú

-pénzorientált vagyok, kissé zsugori

-nem sportolok semmit

-nincs hobbim

-unalmasnak tartom magam

-nincsenek haverjaim akikkel eljárhatnék ide oda, de az első és második pont ezt a dolgot elvetné.

Ha előre gondolkodunk akkor ezt egy nő nehezen tolerálná. Független attól, hogy jól keresnék. Mondjuk kialakulna valami, de meddig tartana ez? 1-2 évig?

Plusz ott van a kapcsolatban szült feszültség, hogy "változzak meg" vagy "változz meg".

Az utcán megnézem a csajokat egy pillanatra fejben mindig elképzelem ezzel-meg azzal milyen lenne, de úgy sem fogok tenni az ügyért semmit. Megnyugvásként a pénz boldogítana, környezetváltozás meg egy realisztikus kb 150cm magas szilikon szexbaba. :D

Hámozd ki a helyzeted előnyeit. Nem mondom, hogy hitesd el magaddal, mert ez így van. Kb hány kapcsolat dől be. Te az ezzel járó negatív hatást és az utóhatást elkerülöd. Csak élsz, mint hal a vízben és senki nem baxogat.

Szóval neked is azt tanácsolom, keress jól, és élj nagy lábon, legyél sikeres. A nőket felejtsd el.