Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkeresés szempontjából baj lehet, hogy én nem vagyok ennyire szentimentális meg "spiri"?
Úgy értem, én nem tudok átszellemülten teát kortyolgatni, meg hümmögni az eső hangjára, mert az csak tea és az csak eső. Meg nincsenek bennem ilyen nagy vágyak, hogy "a szabad ég alatt akarok szeretkezni azzal, akibe szerelmes vagyok", mert valahogy nem tudom ezeket a szentimentális hülyeségeket átérezni.
Félre ne értsetek, tudok szeretni, szeretek ölelgetni, puszilgatni, szeretem kifejezni az érzelmeimet és a szeretetemet olyan intenzitásban, ahogy épp megélem, nem eltúlozva, csak amennyi épp "bennem van". Emiatt van, amit zavarbaejtően giccsesnek és túltoltnak tartok és nem tartom meghittnek az egymás szemébe mélyedést meg az ilyen pillanatokat, hanem inkább csinálni akarok valamit a másikkal, beszélgetni, sokkal racionálisabban fogom fel a folytatásst is, nekem kényelmetlen ez a "te vagy a legjobb" meg "örökké" téma, mert a világ nem ilyen és nem tudok/akarok színjátszani annak, akit szeretek. És nem tudok ilyeneket ígérni, csak azt, amit beváltok.
Ez mennyire probléma? Volt már pár srác, aki nem értette, hogy én miért nem értem, hogy mitől olyan jó gyertyafényes vacsinál a legfinomabb bort kortyolgatni, azon kívül, hogy "jól néz ki" meg "fancy". De nem tudok átszellemülni. Ez barbárság?
Ismét mondom, talán negyedszerre, tudom becsülni a bort és örülök neki. És szerintem is hangulatos kiülni valahova, de komolyan ezen kívül mit hell hüledezni a helyzeten?
Sorozatot és filmeket sem nézek, mert nekem az sem jön át, mert miért ülnék végig 20 percnyi sztoriért másfél órát? Nem tudom értékelni, csak azt látom, mennyire időpazarlás. A párommal is inkább beszélgetni akarok, vitázni, eszmecserézni (bor közben), vagy közösen csinálni valamit (sütni, kirándulni), mert ez jó.
De azt valahogy nem érzem át, hogy leülünk és hümmögünk, hogy milyen gyönyörű, ahogy a gyertya ugrándozó fénye bevilágítja az asztalt és megcsillan a gyöngyöző rosén. Nekem ez ilyen "ühhüm, amúgy ez a bor melyik borvidékről származik" dolog, mert az is jobban érdekel, mint az, hogy ott kussban érezzem, amit nem érzek.
Pedig nem lehet azt mondani, hogy nem értékelem a művészetet vagy nem vagyok oda a színházért. De színházba is inkább azért járok, hogy utána beszélhessek a párommal a darabról meg a kivitelezésről, nem azért, mert micsoda érzés belépni a fényes hallba, elegáns ruhás urak és hölgyek közé és hagyni, ahogy körülölel a színházi atmoszféra.
Nekem ez sok. És lehet, hogy igazatok van, mert csak azt untam meg, hogy valahogy így próbálnak felcsípni, de a volt párom sem csinálta. És hiába aludtunk egymáshoz bújva (vagyis úgy indult, reggelre meg már egymást tapostuk), meg hiába barkácsoltunk meg sütöttünk meg mindent csináltunk együtt, meg hiába szerettem, az ilyen nagy átélős pillanatok nem szerepeltek soha a kapcsolatban és szerintem úgy volt jó. És mondtuk egymásnak, hogy szeretlek és azt is, hogy miért szeretjük annyira a másikat, de sosem ment ez a "mindig szeretni foglak" meg sosem andalogtunk meg sosem ment ez a nem is tudom... Sosem voltak ilyenek a bakancslistámon, hogy a csillagos ég alatt szeretnék szeretkezni és átadni magam teljesen a szerelemnak (ezt is egy srác mondta). Mert... Bakker, miért? Ő a párom és szeretem, de nincs ebben semmi, ami nem evilági -számomra. És örökké sincs, mert minden addig működik, amíg mindkettőnk úgy érzi jól, hogy egymás mellett maradjunk. És ha a másik nagyon más lesz, nem fogom örökké szeretni, ahogy ő sem engem, mert a szerelem nem ilyen és ezt mondani semmi értelme.
válasza:De, van fogalmam, egyszerűen csak unom ezt. Nem félek, csak semmi értelmét nem látom. Hiába voltam szerelmes és bíztam meg valakiben teljesen.
Amúgy nem ezért szakítottunk, hanem mert nagyon széthúztak a terveink. Ő nem akart továbbtanulni, beérte a minimummal, nem akart családot.. Ez kamaszként működött, de ahogy az ember nő fel, más is fontos már, nem csak az, hogy jól érezzük magunkat. A kérdést meg azért tettem fel, mert már kellemetlenek a randijaim és nem tudom felfogni, hogy egyesek miért olyan teátrálisak és "romantikusak", mikor semmi okuk rá és ez kínos, hogy ilyen helyzetbe akarnak belekeverni
válasza:Tök normális vagy kérdező. Nincs veled semmi baj, ugyanilyen vagyok, a párom meg még ugyanilyenebb. :D A borsznobokat jobb is, ha magasról le... Alávaló népség. Nem tudnak úgy hozzáállni a témához, hogy ez az ő hobbijuk és kész, ez számukra a kulturáltság fokmérője és vizsgáztatnak téged. Ez úgymond a belépő hozzájuk. Ha nem osztod a boros nézeteiket akkor aztán mondhatsz bármit a zenéről, irodalomról, tudományról meg se fogják hallani. Néhány válaszoló jól be is mutatkozott, nem kell külön bizonyítékot hoznom.
Az olyan ember mint te nem abban fogja megtalálni az átszellemülést, amiben a többség, hanem a pároddal teljesen egyedi szokásaitok lesznek, amiket el se mersz majd mondani másoknak, mert rohadtul nem fogják érteni és talán picit még ki is gúnyolnak.
Mondok is egy példát vállalva ezzel a cikizést. Van a párom szomszédságában egy macska, amit az ablakból szoktunk bámulni. Nem csinál semmit, mászkál, néha kaparászik, megszagol egy virágot és fekszik. Néha kimegy a napra, néha visszamegy az árnyékba. És mi percekig nézzük őt, közben megbeszéljük, nevetgélünk és megöleljük egymást. Ugye, hogy semmi romantikus nincs ebben? Ugye, hogy nem dobbantotta meg a szívedet és nem érzed azt, hogy az ablakból macskabámulást neked is át kell élned? Na, nekünk meg az egy nagyon kedves közös tevékenység, ilyenkor nagyon közel érezzük egymást. Neked is lesznek majd ilyen mások számára egyáltalán nem átélhető dolgok.
És mondok még valamit: minél régebb óta vagyunk együtt a párommal annál nyitottabbak vagyunk a klasszikus romantikázásra. Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy így az ötödik évet taposva kezdünk megérteni és megszeretni hagyományos dolgokat is. Szóval nem vagy gáz, nyugi.
válasza:Szerintem nincs veled semmi baj, és érteni vélem miről beszélsz. Nem szereted a fölösleges manírokat, mert mindent olyannak látsz amilyen, és az érzelmi töltet nem ad neked semmi pluszt egy olyan tevékenységhez, aminek nem látod a funkcióját. Vagy valami ilyesmit vélek felfedezni a soraidban.
Kissé rideg hozzáállás ez az élethez, de senki nem kérheti rajtad számon, hogy ha ez neked így megfelel. Társkeresés szempontjából talán hátrányból indulsz emiatt, mert sokan használják a giccset pávatollnak, hogy elkápráztassák a másikat valós tartalom nélkül. Gondolom téged is ez zavar leginkább a dologban.
Ugyanakkor azt már túlzásnak érzem, hogy nem tudsz élvezni egy jó filmet, vagy sorozatot, és a színházi atmoszférát sem vagy képes átélni, hanem csak kívülről szemlélni. Kicsit tényleg olyan, mint amit valaki fentebb írt, hogy egy bizonyos ponton túl nem engedsz szabad folyást a dolgoknak, és érzelmileg elzárkózol a teljeskörű élmény elől. Ennek valóban lehetnek pszichológiai okai, de nem feltétlenül csak ez állhat mögötte, lehet csak simán ilyen alkat vagy. Ezt neked kell tudnod.
Btw, az "örökké szeretlek" típusú vallomásokat pedig nem kell szószerint érteni. Ilyen esetekben az "örökké" inkább a másik fél irántad érzett pillanatnyi szerelmének határtalanságát jelzi, ami akkor nagyon is valódi, de semmiképp sem az időintervallumot kell alatta érteni. Szóval ezt én nem tenném a giccs kategóriába. De a többi általad felsorolt dolgot, pl. gyertyafényes borozgatás, zenehallgatás a naplementében (sztem a zene egyébként pont megöli az ilyen pillanatokat), első randis majomparádé stb. én sem szívlelem túlzottan.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!