Van köztetek olyan, aki még sosem érezte, milyen szeretve lenni?

Engem sem szerettek még, csinálhattam gyakorlatilag bármit.:D Az talán erős kifejezés lenne, hogy irigykedek, mert senkinek sem kívánom, hogy ne legyen része boldog párkapcsolatban, de tény, hogy tud nagyon fájdalmas lenni, ha belegondolok, mennyire magányos is vagyok valójában, és ez akár így is maradhat örökre (elvégre semmire sincsen garancia).

20/L

Én is jelen🤗

Sajnos átérzem a ti sztoritokat. Mindig én szerettem jobban. Sőt többesszámban annyira nemis beszélnék, mert egyetlen egy olyan kapcsolatom volt ami tartósabb. A többi próbálkozás volt. Szerencsétlennek érzem magamat kb , de azt mondták hogy majd jön az a valaki, ne feszüljek rá - egyébként is esélyes vagyok rá.

Szar érzés nektek is, ugye?

Kapcsolatom sem volt még, így azt sem tudom milyen, amikor szabadon, őszintén szerethetek valakit.

Irigy vagyok, ha látok szerelmes párokat, de nem rosszindulatú irigység ez, hanem inkább a vágyódás, hogy én is szeretném ezt átélni.