Ti adnátok esélyt egy 19 éves 1gyermekes anyukának? Mi a véleményetek, találhat párt magának egy nő kisgyerekkel?

Kérdező, most biztosan nagyon nehéz, de eljön majd a te időd. Gondolj arra, hogy neked 10 év múlva lesz egy 10 éves gyereked. A korosztályodbeli nők kb. lestrapált, szétcsúszott kismamák/kisgyerekes anyák lesznek akkortájt. Te pedig, ha ügyes vagy, akkor összeszedett, ragyogó fiatal harmincas leszel, egy jófej gyerekkel, és nem nyávogó kisbabával.

A korosztályod többsége majd 40 évesen fog ott tartani, ahol Te 30 évesen. Szóval az idő neked dolgozik. Ezt a 10 évet, amit úgyis babagondozás/gyereknevelés/munkahely és pénzkeresés szentháromságában töltöd, használd ki okosan. Tanuljál, nem fontos az egyetem, vannak keresett és jó OKJ-s szakmák is, dolgozd be magad egy munkahelyen, nevelj boldog gyereket. A többi jönni fog magától, hidd el.

Ha ott hagyot nem szeretett igazán...:(

De találhatsz mást sokkal normálisabbat mint azelőtt...

Én adnék esélyt , attól meg lehetsz rende no és jó anya, ráadásul nem s te hibákból hagytak el.

Nálam sajnálom, de kizáró ok lenne a gyerek. Eleve azért, mert nem dolgoztál még valószínűleg, semmilyen támogatásban nem részesülsz. Továbbá én nem szeretnék gyereket. Akár a te hibád, akár nem; de én is olyan vagyok, hogy nem szeretném más gyerekét nevelni.

Még akkor sem, ha jó magam szeretnék.

Meg egy ilyen kapcsolatban úgy is kevesebb törődést kapna a férfi, hiszen úgy is a gyerek lenne az első (ami ettől függetlenül természetes döntés lenne).

Bennünk van a faj fenntartás, az állatias ösztönök.

Nem sok állat nevelné szívesen egy másik állat kicsinyét.

Ugyan így működik valahol az ember is. Elfogadjuk, hogy mással lefekszik egy nő előttünk, de a gyerek az már kevésbé kóser, nem fér bele.

6 és fél éve voltam együtt az exxel, mikor megszületett a lányunk. 21 voltam akkor,

24, mikor különmentünk. Én hagytam ott, és erre megvolt az okom (nem lépett félre, semmi ilyesmi, csak egyszerűen leszarta a kapcsolatunkat, hiába próbáltam megbeszélni, szerinte nem volt miről, mert úgy gondolta, minden rendben. Nem volt...)

Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de vállaltam a következményeket. Voltak kapcsolataim. 1. Átvert, megcsalt, kihasznált. Dobtam.

2. Mentálisan beteg volt, ő azért szakított, mert a rögeszméje volt, hogy visszamegyek a gyerek apjához, és nem bízott bennem.

3. Na ez mély nyomot hagyott. 1 év távkapcsolatban, voltak dolgai, amik nekem egy idő után nem fértek bele (önpusztítás, káros szenvedélyek), nem akartam a gyerekem elveszíteni, ha esetlegesen összeköltözünk, inkább kiszálltam. (Közben azt hittem, beledöglök, Őt tényleg nagyon szerettem.)

Innen jött majdnem 1 év "lyuk", letettem már úgy az egészről, hogy nekem kapcsolatom lesz. Aztán megismertem a párom. Nem mondom, hogy nem kaptam majdnem szívinfarktust, mikor 3 hónap után lett egy pozitív tesztem. (Lehet köpködni, felelőtlennek nevezni, de az a helyzet, hogy 7 év van a 2 gyerek között, eközben 1x sem volt gond. Azért is lepett meg a dolog...)

1 hónap múlva összeköltöztünk. (2016. január.)

És most ismét babát várok (igen, tőle.)

Idén leszek 30.

Csak azért írtam le, hogy tudd, nem lehetetlen :)

Hát volt itt már irva sokminden. Én úgy próbálok irni, hogy nem akarlak bántani vagy ilyesmi, nem azért írom meg amit írok. Attól függetlenül néhány pont rosszul eshet.

Na már most 18 évesen teherbe esni nem egy okos dolog. Ráadásul Te is írtad, hogy valahol érezted nem az igazi ez a kapcsolat. Na akkor meg pláne. Vagyis buta voltál. Ezek az "első" vagy ifjúkori szerelmek nem igazán szoktak egy életre szólni, bár akkor még a felek sokszor azt hiszik. Vagyis egy korban hozzád illő pasiról azt gondolni életed párja lesz nagy naivitás. És nem is erény bármi áron megszülni a gyereket. Még akkor sem ha esetleg van anyagi háttér. Sok olyan van ahol nem a pénz a legnagyobb gond, hanem az, hogy a gyereket gyakorlatilag a nagyszülők nevelik, többet van náluk mint az anyjával. Persze az anyja ezt nem így látja, szerinte ő mindent megtesz a gyerekért.

Na most egy korban hozzád illő 20+ pasi aki normális az még épp a haveros, bulizós korszakában van, nem igazán kell neki olyan nő akivel szinte nem tud kiruccanni mert ott egy pici gyerek, vagy ha kimegy haverokkal akkor ne igyon, legyen időben otthon stb. Nem beszélve arról, hogy egy kis gyerek felnevelése 20 évet jelent. Vagyis nagyjából legalább 10 évre mondjon le minderről amig a gyerek picit felnő. És ugye lássuk be, 20 évre anyagilag is leterheli magát.

Igen, sokkal könnyebb ezt már 30+ évesen gyerekkel amikorra a pasik is kiélték magukat és szintén már elváltak stb, esetleg van saját gyerekük valakivel és már másképp nézik a dolgokat.

Vannak fiatalok akik nem bulizósak, csajozósak stb., egy ilyen lehet felvállalna mert örülne, hogy lett valaki. Ezek aztán gyakran 30-40 évesen jonnek rá, hogy nem "éltek". Az se jobb.

Lehet-e párod? Lehet. De, hogy milyen az más kérdés. Vagy egy felelőtlen fiatal, vagy egy pancser barátok stb. nélkül, vagy egy nálad idősebb aki felvállal. Csak hogy még Te is csak 19 vagy. Aki ezután jön sem biztos, hogy már az igazi. Ha ő idősebb akkor neki Te lehet, hogy igen, neked ő nem biztos. Nehogy nemsokára jöjjön a következő gyerek mert megadod az élet jogát neki is aztán azzal a pasival is szétmentek. Mire 30 leszel lesz 3 gyerek és egy apa sem esetleg. Ha meg nem vállalsz gyereket a pasinak akkor azért hagy el. Vagyis jó nagy sz@rba helyezted magad szerintem és a kimenetele bizonytalan. És minden további lépést, kapcsolatot stb. 3x át kell gondolni amíg belevágsz mert a helyzeted rosszabbra is fordulhat egy-egy helytelen döntés miatt, még ha ideig-óráig jónak is látszana a dolog.

A kérdés alapvetően nem az, hogy hány éves, mert önmagában semmi baj nincs azzal, ha egy 19 éves nő szül. A kérdés az, hogy a baba olyan környezetbe érkezik-e ahol várják és az anyuka helyzete mennyire rendezett. A probléma inkább abban van, hogy a lány teherbe esik, a fiú meg lelép, mert nem tervezett gyerekről van szó.

Hogy találhat-e párt? Elméletileg igen, gyakorlatilag is lehetséges, csak annyi kompromisszumot kell hozni majd, hogy nem biztos, hogy sok öröme lesz benne. A kérdés az, hogy a gyerekért mekkora kompromisszumra képes.

A férfiak többsége evolúciós okokból nem igen szeretik más utódjait nevelni, tehát az olyan fiatal férfiak akik szeretnének gyereket, valószínűleg ebbe nem mennek bele.

Szóba jöhetnek még kevésbé piacképes férfiak, akik valamiért eddig nem keltek el. De ha az anyuka egy csinosabb lány, akkor bizony nem ilyen férfira fog vágyni.

Aztán lehet még az is, hogy egy jóval idősebb férfi bevállalja, aki szeretne egy fiatal nőt magának, túl van már a családalapításon és megér neki ez annyit, hogy más gyerekét nevelgesse.

Mert ha nagyon lecsupaszítjuk ezt a kérdést, akkor azt kell megválaszolni, hogy azért az árért, hogy egy férfi a nő gyerekét neveli, a nő milyen olyan dolgot tud adni a férfinak, ami miatt annak megéri ez. Ha mind a kettő jól jár, akkor működik az "evolúciós üzlet". Azért olyanoknak akiknek nincs gyerekük nem biztos, hogy osztani kéne az észt, mert fingjuk nincs mivel jár.

40F