Miért vannak olyan nők, akik az egyenjogúságért sírnak, de a kezdeményezést a férfi dolgának tartják? Ez milyen logika? És miért r|bancozzák le sokan ezek közül a nők közül azokat, akik mégis kezdeményezésre vetemednek nő létükre?

# 3

Tisztában vagyok vele, már most 23% az a kommentem :D

Annyira nem érdekel, mert igazából kicsit sajnálatraméltó, amit itt pár nőszemély csinál, hogy csak ül egész nap az oldal előtt és nyomogatja a piros kezet akár több felhasználói fiókon keresztül.

Szánalomra méltó élet.

Egyenlő emberi jogokat akartak a nők. Ugyanannyi bért kapjanak ugyanazért a munkáért. Szavazhassanak, mint a férfiak, mert mindkettőjüknek ugyanolyan fontos az ország jövője és mindkettőjükre kihatással van a politika. Dolgozhassanak, márpedig azt, amit szeretnének. Ugyanazokért a dolgokért ugyanúgy ítéljék meg őket.

(pl.: ugyanannyi joguk van lefeküdni amennyi emberrel akarnak, mint a férfiak. Vagy a férfi ne legyen istenítve, ha egyszer egy héten leviszi a szemetet meg elviszi a gyereket az iskolába, ha ezek tízszeresét a nőktől csak azért várják el, mert nők.)

A biológiai szempontok mindaddig nem fognak megváltozni, amíg a férfiak nem menstruálnak és nem szülnek. Tetszik vagy nem tetszik, a párkeresésnek is van egy alapvető biológiai üteme.

Mondom ezt úgy, hogy sokszor kezdeményeztem már nőként. A mostani páromnál is én hívtam ide-oda, de a csókot ő kezdeményezte.

"A biológiai szempontok mindaddig nem fognak megváltozni, amíg a férfiak nem menstruálnak és nem szülnek. Tetszik vagy nem tetszik, a párkeresésnek is van egy alapvető biológiai üteme. "

Ja értem, ebbe pont nem tartozik bele, hogy a nőnek nem kéne megba***tnia magát a fél tanyával, csak a férfi kezdeményezése tartozik bele ebbe a "biológiai ütembe".

Még egyetemista vagyok, így munkahelyekről nem tudok még nyilatkozni. Olyanról hallottam már többször ismerősi körben, hogy az állásinterjúnál kifaggatták a nőt, hogy mikor tervez családalapítást (magyarul ha akar a következő néhány évben szülni, akkor nem veszik fel). Ez is egy formája a munkahelyi előnytelen bánásmódnak.

Ha meg a betérdeléssel jössz: az ilyen főnököt miért nem ítéli el senki? Te szeretnél olyan céghez kerülni, ahol a szakmai tudás helyett az számít, ki hogy szopik? Mert én biztosan nem. Inkább legyen kasszás minimálbérért, mint egy olyan cégnél "sikeres" ahol a szopási tudásom alapján döntenek a sorsomról, nem pedig az alapján, hogy mennyire értek az adott dologhoz.

Mint írtam, én is többször kezdeményeztem már. És nyilván nem én vagyok az egyetlen. Én csak azt nem értem, hogy nektek ebben mi az olyan nehéz napjainkban?

Az emancipáció előtt sokkal inkább számított, mennyi pénzed van, mert a lány apja az alapján választott ki téged. Ma már az érzelmek számítanak első körben, és hogy legalább annyit keress, amennyiből ketten a nő keresetével együtt megéltek. Akárhogy nézem, ez sokkal könnyebb, mint egyedül megteremteni az egzisztenciát az egész családnak.