Szerintetek miért terjedt el a topiban ennyire az a logika, hogy a másik nem mindenképpen hülye, élhetetlen, pénzéhes, csak a kinézetre megy etc?

Ezt csak úgy lehetne befejezni, ha mindkét fél egyszerre tenné le a fegyvert, kérne elnézést az addigiakért és utána nem piszkálnák egymást.

De még úgy sem igazán. Nem elvárható a józanság, ha éppen most csalt meg a fél várossal a barátod, vagy semmizett ki a barátnőd, gúnyolt ki a férfi akivel össze akarsz jönni, vagy kötött bele és nevetett ki a magasságod miatt a nő akivel randizol.

Persze valahol mélyen mindenki tudja, hogy ez torzult vélemény, de mit lehet tenni? Hacsak nem vagy valami abszolút közönyös, érzketlen és rideg valaki vagy keleti guru-nagymester aki meditációval még hibernálni is tudjda magát és nem fáj neki ha összetörnek a hátán egy komplett IKEA készletet, akkor a dolog vagy bántani, vagy dühíteni fog, esetleg mindkettő.

És ez teljesen átlagos, mondatni normális emberi viselkedés, más esetekben is elveszítjük a realitásérzéket: pl. gyász, ha fiatalról van szó, olyan vádaskodás is kezdetét veheti, amiről normál esetben tudnánk, hogy nem igaz (Orvos hibája volt, a környezetében XY rontotta el stb.) Ez vezet a bosszúhoz sok esetben. Még akkor is, ha egyértelmű a dolog. Pl. bűnözőt lelövik a zsaruk, a rokonság máris bosszút forral, őrjöng és tüntet az utcán, ha kisebbségi (vagy amerikában fekete) volt akkor jön a "rasszisták a rendőrök" kártya, holott valahol mélyen ők is tudják mi történt: X bűnözött és a rendőr is a munkáját végezte.

Vagy mikor terrortámadás van és meghal egy rokond, esetle te sérülsz meg - bár tudod, hogy nem így van - az arab és a terrorista közé egyenlőségjel kerül.

Vagy sportban... Veszít a csapatunk akkor "csalt a bíró", "csalt az ellenfél" stb. pedig csak simán szar volt a csapatunk.

A logika csak adott "steril" körülmények közt működik. És ha nem veled történik a dolog. Akkor könnyű okosnak lenni a partvonalról. Ha téged is érint már nem. Még az olyan paródia-logika karakterek is kiesnek a ritmusból, ha őket is érint valami, mint Sheldon Cooper vagy Spock.

Mert csalódottak, kiábrándultak és rezignáltak lettek. Könnyebb a másik nemet hibáztatni, mint szembesülni azzal, hogy bizony velünk van a baj. Sokszor olyan dolgok, amiken nem tudunk változtatni.

Aztán meg emberi tulajdonság a tapasztalatainkból való általánosítás. Ha lekezelően visszautasított pár szép nő / jó pasi akkor könnyen levonjuk a következtetést hogy mind ilyen, ezért nem is érdemes foglalkozni velük, megkímélvén magunkat a csalódásoktól. Hiszen ha csak azt hajtogatjuk hogy "senkihez sem vagyok elég jó" akkor könnyen depressziósak leszünk. Magunkon dolgozni pedig sosem egyszerű.

Végül pedig: mindenkiből mást hoznak ki bizonyos emberek. Egy ellenkező nemű ember mond valamit és belőlem zutty, előtörnek elfojtott, gyermekkori érzések, amikor az apám vagy az anyám ezt és ezt mondta, tette stb.

Sokszor azt, hogyan tekintünk az ellenkező nemre az befolyásolja hogyan alakult a kapcsolat a szüleinkkel, és azt, hogyan tekintünk a házasságra, kapcsolatra, az ő kapcsolatunk határozza meg.