A magányos farkas fickók, lehet java részt asperger szindrómások?

#40:

Pontosan. Amikor rendes párkapcsolatom lett, hamar azt éreztem, hogy a találkozás inkább kötelesség, mert nem azért találkozunk, hogy együtt csináljunk valami jó programot, vagy megoldjunk egy problémát, vagy mert épp kedvünk van egymáshoz, hanem mert pár vagyunk, tehát KELL. Többet én nem szeretnék olyan kapcsolatot, amiben nem a belső késztetés, hanem a kötelesség a motor. Akkor inkább maradok egyedül.

#41:

Én sosem éreztem magam magányosnak egyedül sem. Mindig volt pár nő az életemben, akik szívesen töltötték velem az idejüket. Eljártunk velük kirándulni, moziba, sétálni, enni, néha együtt aludtunk, néma együtt nem aludtunk. Ez így pont jó volt. Amikor meg nem velük voltam épp, zavartalanul elmerülhettem a saját dolgaimban.

#43:

Én a teszt alapján INTP-A vagyok. Sajnos ilyen nő nem sok akad.

#43 én is INTJ vagyok, talàlkoztam is hasonló nővel, màrhogy akinek papíron hasonló volt.

Papíron.

Amúgy a valósàgban nem. A személyiségtesztek becsapósak, sokszor megtévesztőek.

Amúgy a fő kérdésre vàlaszolva. Nem vagyok aspergeres, de manapsàg màs boldogsàgàt làtva is elégedettségérzet tölt el. Jelenleg nem làtom úgy, hogy bàrkinek is helye, vagy indokoltsàga lenne az életemben.

A magànyos farkas az örök vadàsz. Nem?

Ismerek olyan sracot(nem is egyet), akiknek valahogy mindig a könnyü nök jutnak csak, es azok mellett keptelenek elkötelezödni.

30 felett az egyik màr feladta, azaz beadta a derekat olyannak akibe nem szerelmes csak mert a csaladalapitas meg ilyeneket higy vegre megvalosithasson, es inkabb lemondott a szerelem érzés hajkuràszàsàrol. Elege lett.

A màsik felelötlen maradt. Gyereket csinal mindenhova es tovarepül.

Mindkettö sikeres jo pasi, es nincs nö aki valoban meg tudnà fogni max ideig oràig, mert a megkapott "becsicskult"nö, egyszerüen màr senki a szemükben.

Az egyik srac még bizonyitotta is nekem figyeljem csak a csajokat!mentünk mindenhova es vagy elkezdett feltünöen mosolyogni valakire vagy bokolt egy rövidet vagy lefotozott valakit, mind kapàsbol a làba elött hevert, miközben ö meg mosolyogva tovabb csak annyit mondott r.banc ez is.

Ismerek egy férfit, rettentő érdekes személyiség. Valami van nála is, erre ő maga utalt már 1-2x, de nem kérdeztem rá, és konkrétan ő sem mondta, bár engem nem is zavart.

Amit # 11-es írt is érdekes.

Ami rá igaz, amennyit ismerek belőle

- túlzó bőbeszédűség

- őt nem zavarja ha a középpontban van, ahogy más is írta

- átlagon felüli kommunikációs készség: iszonyat választékos és gazdag a szókincse, és van valami különleges is abban, ahogy sokszor kifejezi magát, nem szokványos

- állítása szerint mégis sokszor értik félre, amiatt, ahogy kifejezi magát

- nem érzi egyáltalán azt sem, ha megbánt másokat (viszont én úgy láttam, hogy nagyon is kattog rajta utólag, hogy vajon bántó volt-e épp a másik számára...)

- túlzottan, vagy bántóan szókimondó (ezt is írta valaki)

- a társkapcsolat neki sem lételeme, pl együttélés formájában, az idejét mással köti le

- intelligens

- az olyan érzelemkifejezések, mint pl az ölelés sem (volt) magától értetődő

- kevés alvásigény

- sokszor jár az agya

Egyébként egy nagyon különleges személy, akinek igénye van a szeretetre.

Nem tudom, hogy ez enyhén az-e vagy más, talán mindegy is mivel címkézzük az embereket, mert ezek csak címkék.