Nem várok választ, csak jól esett leírni valahova?

Kedves Bárány, elmesélném neked gyáva gondolataimat, hisz kívülről mindig keménynek tűnök, de valójában szükségem van rád.

Amíg elvagyok valahol, mondjuk Aréna, Allee, Mammut és hasonló centrumokban jól esik keresni a sajátomhoz hasonlóan pásztázó tekinteteket. Olyan jó érzéssel tölt el, mikor egy csinos hölgy visszanéz, és amíg a soromra várok a mozinál, vagy egy kajáldában ülök, metrón utazok, ...Minek is mondják ezt? Szem randizok.

Viszont miután hazaérek az előző jóérzést egy az alap állapotnál sokkal rosszabb váltja fel. Ez az az érzés, hogy nincsen senkid, nem számíthatsz senkire, az a lány aki annyira aranyos volt, talán soha többet nem kerül a szemem elé. Magány...

Az okos telefonok világában talán még inkább felértékelődő ez a dolog, automatikusan szelektálódnak a telefonjaikat csak bámulók, és a választék sokkal kisebb, de a hatás talán jobb, mert aki nem a telefonját bámulja, jó néhányan közülük ugyan ezt a szórakozást választják mint én.

Igazán lépni kéne ezután a kis tekintet találka után, de nem megy. Nem azért mert félek a lányoktól, egyszerűen az emberektől félek, ha úgy tetszik, azaz férfi emberbarátommal sem tudok olyan intenzíven beszélgetni, mint egy sokkal közelibb emberrel, akiről tudom, hogy érdekli az amiről beszélek.

Szóval nekem ez nem megy.

Nem várok tanácsokat, se válaszokat, nem azért írtam ide, mert várom a megváltót, egyszerűen ki akartam írni magamból lehetőleg anoniman, hogy meglegyen az érzete, publikus gondolataim vannak, nem féltem őket a világtól, de képtelen vagyok odamenni random férfi/nőhöz az utcán elmondani ugyan ezeket.

És hogy is tudnak egy válogatós férfiember csinos párt találni, ha az átlag nők 99%-a pasival van? Ha szakítanak kb 1 hét amíg szinglik, aztán pedig egy újabb kangörcsös söpredék tapad rájuk mézesmázos szavakkal, amiket tőlem AKKOR SEM KAPSZ MEG! csak azért a kis semmiért. Én a füledbe akarom ugyan ezeket suttogni úgy, hogy érezd, ezt csak neked mondom el, te vagy az, Bárány, akinek Farkas elmondta legnagyobb félelmét: Bízom benned. Innentől kezdve ki vagyok neked szolgáltatva. Tiéd vagyok, hisz nincs másom, mint a suttogott szavaim mit neked adtam örökre.

Ha elolvastad, köszönöm. Jól esett, hogy foglalkoztál buta panaszommal, de nem várom a tanácsodat. Ha mégis leírnád, tedd azt nyugodtan, de ne neheztelj rám, ha elolvasni nem fogom.

Üdvözlettel: Farkas