Manapság szégyennek számít ha egy férfi magányos farkas típus?

Egy pillanat! Megint az a szépítgető, eufemisztikus körülírás jön elő, mint mikor a negyven pluszos, százhúsz kilós, rossz természetű, magányos macskásnők "szinglinek" címkézik magukat?

Mert igen, van olyan, hogy valaki nem igényli a szociális kapcsolatokat, járja a saját útját, ura a maga kis birodalmának, és mellette sikeres az életében. Az ilyen magányos farkas.

De az, aki rossz természetű, előnytelen külsejű, pesszimista, végtelenül negatív "a nőknek csak a pénz kell"-nyavalygó, sikertelen alak, az nem magányos farkas, hanem tényleg lúzer. És olyankor csak önfényezés, hogy ő "elvből nem csajozik" meg "neki a magány a lételeme".

Manapság ez elég mindennapos. Egyre több a 20-as 30-as egyedülálló férfi és nő, ami nem jó, de ez egy társadalmi probléma, ami leginkább a fejlett országokra jellemző.

Annyira mondjuk még nem vészes a helyzet, mint a Japánoknál, ahol a 30 éves férfiak több mint fele még szűz.