Manapság szégyennek számít ha egy férfi magányos farkas típus?

Szerintem mindig is voltak ilyen emberek az MGOTW mozgalom még büszke is erre, nem h szégyené.

Am adok 1 ingyen jógaácsot. Sose foglalkozz azzal h mások mit gondolnak rólad. Itt egyeseknél kívállóan elérték azt h kapcsolat nélkül semmit se érsz, de ez hülyeség.

Inkább képezd magad, építs karriert, keress hobbit.

Ezeknek több értelme van.

Én is a hobbimnak élek. Most diplomáztam lehet lesz egy másik is. És nem izgat h másnak tetszik e vagy sem h nincs csajom.

Különben is kinek mi köze hozzá.

28 F

Philip Zimbardo új könyve, a "Nincs kapcsolat" részletezi ezt a társadalmi jelenséget, bár nem csak az örök nőtlenekre tér ki, hanem, hogy alapvetően miért kevésbé produktívak a férfiak.

Amúgy én nőként is megértem őket. Ha velem szemben is előnytelen feltételeket állítana a társadalom, akkor én is önként és dalolva vonulnék ki belőle. Mindig is csodáltam azokat például, akik csak felkapják a kis batyujukat és világgá mennek, vagy akár teljesen önellátóak lesznek egy tanyán, fittyet hányva a normákra. Ha férfi lennék és elégedetlen, talán én is MGTOW lennék. Az ember azért rendeződik közösségekbe, mert abból előnye származik. Ha sem a közzösség szellemiségét/hiedelemrendszerét nem tudja valaki magáévá tenni, sem érdeke nem származik belőle, akkor mi tartaná ott? Az egyedüllétben is rengeteg szépség van.

"Philip Zimbardo új könyve, a "Nincs kapcsolat"

Na az érdekes egy könyv szerinte ugyanis kb minden fiatal pasi videojáték illetve pornó függő. V mind a 2 egyszerre.

De ő maga a saját elmondása szerint soha nem játszott videojátékkal. Kicsit olyan ő mint Kim Dzsongun a "nagy hadvezér" aki életében 1 csatát se nyert. V mint Csernus aki ex drogosként üvöltözik a narkósokkal.

Míg én mondjuk hallgattam pszichológiát.

Bocs az offért de ezt nem hagyhattam ki.

Nem szégyen, Kérdező, pont hogy nekik van több eszük. Rengeteg szenvedést és pofáraesést megspórolnak, plusz azt csinálhatnak, amit akarnak, nem függenek senkitől.

A kapcsolatfüggő, társfüggő akaratgyengék próbálják sulykolni, hogy ez mennyire gáz dolog, egyrészt irigységből, másrészt meg el sem tudják képzelni a saját életüket kapcsolat nélkül, és úgy gondolják, ez automatische mind a 7 milliárd emberre igaz.

A szégyen érzetét nem a külső hatások alapján kellene érezned. Magyarul tök mindegy, hogy mit gondol rólad a társadalom.

A kérdés, hogy te magad szégyelled-e, hogy sose volt kapcsolatod? És tényleg igaz-e az, hogy nem is akarsz senkit? Vagy csak nyugtatod magad ezzel dumával?

Tapasztalatom szerint a legtöbb ember, aki magányos farkasnak titulálja magát, az csak áltatja magát, kitalálja magának ezt a magányos farkas dumát, mert nem akar szembesülni a kudarccal, ezért inkább dacból azt mondja, hogy "áh, nem is akarok én senkit".

Szerintem te is ez a fajta vagy, különben fel sem merült volna benned ez a kérdés, de persze ezt csak te tudod igazán, önismeret.

Én magam egy magányos farkas vagyok. Amióta csak az eszemet tudom, tök jól elvoltam egyedül, a legtöbb embernek a társasága kifejezetten zavar, terhel, csak nagyon kevés ember van, akiknek a társasága nem teher számomra, de még velük sem tudok huzamosabb időt folyamatosan együtt tölteni, és nélkülük is tök jól elvagyok bármeddig. És a legkevésbé sem érdekel, hogy ki mit gondol rólam.

Csak sokáig nem ismertem ezt fel magamról, épp ezért nekem is volt ilyen önámító időszakom, csak nekem pont fordítva; próbáltam magamra erőltetni szociális életet, párkapcsolatokat, én magam is majdnem elhittem, hogy nekem ezekre szükségem van, hogy ettől leszek boldog(abb).

De nem ment. Az összes eddigi, úgymond hagyományos módon működő párkapcsolatom tönkrement, méghozzá onnantól, hogy szorosabbra fűződött a kapcsolat, és már túl sok időt töltöttünk együtt. Mármint nyilván számomra túl sokat, amúgy teljesen normális, hogy egy szociális ember igényt tart erre az együtt töltött időre, és jogosan vágták a fejemhez az eddigi nőim, hogy én nem igényeltem ezt az együtt töltött időt.

Viszont ennek ellenére nem mondom, hogy soha nem akartam és nem akarok senkit, mert - bár tudom, ez rohadt önzően hangzik - az a helyzet, hogy szexuális vágyaim nyilván vannak, mint mindenki másnak, de azért ennél kicsit bonyolultabb a dolog, ugyanolyan hűséges, megbízható társ vagyok, ha szükség van rám, mindig ott vagyok, csak az együtt töltött idő tekintetében az én igényem legfeljebb heti 2-3 délután/este, és amíg ez ilyen szinten van, addig tudok is kapcsolatban létezni úgy, hogy nem érzem szarul magam, de nyilvánvalóan ez egy átlagos, úgymond normális nőnek nem pálya, ők elvárják, hogy akár egy egész hetet együtt töltsünk, vagy egy idő után összeköltözzünk, és akkor már minden egyes napot.

Erre meg én alkalmatlan vagyok.

" a senkinek sem kellő, rossz természetű, előnytelen külsejű, önmagukra igénytelen emberek neveznek kapcsolatfüggőnek mindenkit, aki nem olyan reménytelenül felesleges, mint ők."

Úgy látom célbatalált a leírásom, ami az akaratgyenge kapcsolatfüggőket illeti...

Azt nevezem kapcsolatfüggőnek, aki képes zombiapokalipszist vizionálni, ha nem kell valakinek, és azon gyököl állandóan, mikor áll szóba vele valaki az ellenkező nemből.

Azonkívül nyilván a Szex és New Yorkban is csupa előnytelen külsejű, igénytelen, ronda ember van, hogy szinglik...

" Ezek a kényszerszinglik próbálják sulykolni, hogy mennyire gáz dolog a párkapcsolat, egyrészt irigységből, másrészt mert tudják, ők a büdös életben nem fognak tudni összeszedni egy társat sem. "

A párkapcsolat a szingli léthez viszonyítva sokkal rosszabb, ugyanis sokkal többet veszít vele az ember, mint amennyit nyer. Némi fejszámolás után ezt a legtöbb értelmes ember átlátja.

Az irigységre majd visszatérünk, amikor a bíróságon intézitek a válópert, és megy a marakodás a koncon, hogy kinek jusson az autó, a ház, a gyerek.

A nem tudás nemegyenlő nem akarással, ez meg csak sima csúsztatás volt.

"Azonkívül nyilván a Szex és New Yorkban is csupa előnytelen külsejű, igénytelen, ronda ember van, hogy szinglik... " - ember, te aztán képben lehetsz a magyar/európai átlagemberek párkapcsolati viszonyaival, ha a Szex és New Yorkot releváns példának tekinted... :D Ez olyan, mintha az Utolsó akcióhőst vagy a Csupasz pisztolyt a rendőrségi munka valósághű ábrázolásának tekintenéd. :D

"A nem tudás nemegyenlő nem akarással, ez meg csak sima csúsztatás volt." - igen, régen is voltak bajszos vénkisasszonyok, akik elvből nem pasiztak, és tehetetlen férfiak, akik a lassan kialakuló alkoholizmusuk mellett az agglegényélet dicséretét zengték.