Miért nem találsz társat a külső meg a pénz meg a válogatósság kifogáson kívül?

Mert sosem tudtam jól választani.És itt most nem a külső és a pénz fontos dologra gondolok, amit itt előszeretettel hangoztatnak a férfiak.

Volt nekem már csúnya, nem pénzes partnerem is jó pár, mint ahogyan tehetősebb (ennek az "előnyét" sem tudtam kiélvezni, fukarabb volt még a szegényebbektől is, bár ilyen szándékom sosem volt alapból sem, lehet hitetlenkedni), jó külsejű is.Egyszerűen mindig beleválasztottam a "jóba".Túlságosan jóhiszeműen, kedvesen álltam olyan emberekhez, akik erre nem voltak méltóak.20 év próbálkozás, egy bukott házasság, sok szintén bukott rövidebb kapcsolat után belefáradtam.

A hátralévő éveimre inkább az ezen a téren lévő nyugalomra vágyom, és több éve élvezem, hogy nem függök senkitől sem, és nem kell alkalmazkodnom sem már.Önzővé váltam, olyanná amilyen sosem voltam azelőtt.A bízási képességem elveszett az emberek felé, ha bíztam mindig visszaéltek vele.Nekem nem sikerült, de ezen már nem eszem magam, ami van (a függetlenségem), abból próbálom a magam számára legjobbat kihozni.Élvezem az élet más jó részeit, ha egyedül is.A legjobb éveim amúgy is elmúltak, ami juthatna még ennyi évesen, arra meg nincs szükségem.

Biztosan meglesz itt a vélemény az őszinte válaszomról, de nem tudok mást írni, mint a valóságot, ahogyan történt az idejutásom.

#14

Örülök, ha megnyugtattalak és esetleg többeket is.:)

Azért nem teljesen áldott állapot ez sem.Régi naív énem nem ezt szerette volna...de ez lett.Van az, amikor az ember elfárad és már nem erőltet olyan dolgokat, amik számára nem megvalósíthatóak.Mindenki addig küzd és remél, amíg képes rá.Nekem pár évvel ezelőttig volt erőm a közhelyes "igazi" keresésére.Azóta inkább az élet más részeire tartalékolom.