A férfiak általában elfogadóbbak mint a nők a külső belső hibákkal szemben?

Igen.

Amíg a férfi ismerőseim többsége azt mondja pár plusz kilóra, hogy nem gond, mert formás, addig a nő ismerőseim azt mondják, hogy az már túlsúlyos és nem érdekli őket. Amíg a legrondább nő ismerőseimet is hívták már randira, addig tök átlagos férfi ismerőseimet sorban utasították el.

"Miért van kevesebb válogatási lehetőségük amikor állítólag egyforma a férfi nő arány?"

Hány férfi kezdeményez egy nőnél és hány nő egy férfinál?

Nyílván nem mindenkire igaz ez, de sokkal több nő van aki ragaszkodik az általa elképzelt ideálhoz, mint férfi. Még akkor is, ha ez az ideál nem létezik, nem áll vele szóba sosem, nős férfi vagy híres ember és maximum csak hülyíteni fogja.

Most persze sokan azonnal ítélnek: "Az ilyen mind hülye liba!", de az a fura, hogy nem. Nagyon sok intelligens nő is ebbe esik bele és zavar el mindenkit a közeléből azonnal, mert ő inkább vár éveket az ideáljára, aki lehet el sem jön, vagy hatalmas csalódás lesz (ebből szokott következni a "Minden férfi ilyen meg olyan" ítélet azalapján az egy alapján aki csalódás volt vagy megbántotta őt.)

Férfiaknál ugyanúgy megvan ez a réteg, de annyira nem merevek talán "az ideál"-t illetően.

Viszont kizáró okokban a férfiak vezetnek, sokkal hamarabb felsorolnak 5-5 olyan külső és belső tulajdonságot ami azonnal kizáró ok.

De ez csak saját észrevétel, és mint ilyen nem húzható rá mindenkire; lehet csak én élek rossz helyen.

Én mást tapasztaltam nőként, de nyilván hazugnak fognak nevezni a szokásos kesergők. Vannak nagyon felszínes nő és férfiismerőseim is. Amit én tapasztaltam: Lekövéreztek 38as ruhamérettel, csináltassam meg a szememet, szemüveges vagyok, a mellemet plasztikáztassam, lépjek kisebbeket, mert az nőies, ne érdeklejen ez meg ez a téma, mert az nem nőies, ne igyak sört, mert az nem nőies, sorolhatnám.

Barátnőim is meséltek érdekes dolgokat.

Viszont vannak olyan nőismerőseim, akik durván felszínesek és én szégyellem magam helyettük.

Tapasztalat: mindkét nemből lehet teljesen idiótákat választani.

Inkább úgy mondanám, hogy a nők általában kicsit hosszabb távon szemlélik a másikat párválasztáskor, mint a férfiak.

Nem hiába van az, hogy a nők többsége "traitek" alapján válogat és arra megy, hogy az illető mennyire ápolt, sikeres, milyen apa lenne, milyen férj lenne, mennyire húzná le őt hosszú távon...

És ebbe sajnos beleképzelnek olyasmit, amit nem kéne. Ezek miatt a hibás következtetések miatt félrevezető pehet a választásuk. És most a társfüggőket ne keverjük ide, ilyen agyatlanok mindkét nemben vannak. Most csak azokat nézzük, akikbe szorult egy kis józan ész és stratégiai készség párválasztás szempontból.

A férfiaknál a párválasztás inkább ad hoc. Azért van az, hogy egy randit képesek taperolással elcseszni, meg iszonyat hülyén viselkedni, ha a nekik tetsző nő nem ír azonnal pl. Nagyon a jelenben vannak, ami nem rossz, de ott pl kifejezetten szar, mikor megtetszik nekik egy nő a feleségük mellett, meg mikor választanak egy dekoratív nőt, de abba bele sem gondolnak, hogy az a nő milyen életet él ahhoz, hogy tip-top legyen mindig, vagy ha épp úgy vékony, hogy nem sportol, hajlamos lesz elhízni, vagy ha épp csak valami alibimelóval bohóckodik, valakinek előbb utóbb el kell tartani

... És társai.

A férfiaknál elég, ha egy nő aktuálisan kiszolgálja az igényeket: szép, kedves, hűséges, tud főzni és kb ennyi. A nők meg azt is figyelembe veszik, hogy egy kapcsolatnak milyen jövője lesz.

Több az a nő, aki nem lép félre, mint amennyi férfi kikacsintgat. Lehet ezt nevezni vadászösztönnek is... De ha valaki előrelátóan választ társat, nem nézelődik meg szarakodik 10-20 év múlva.

#7: Ha a nők leginkább aszerint válogatnak, amit írtál, akkor miért van annyi bántalmazó kapcsolat és miért a fuckboyok korát éljük, miközben egy csomó visszahúzódóbb, de családapaként jól funkcionáló férfi nem igazán kell a többségnek?

"Több az a nő, aki nem lép félre, mint amennyi férfi kikacsintgat."

Ez viszont úgy, ahogy van, nem állja meg a helyét. Olvastam régebben erről a témáról. A statisztikák alapján kb. fele-fele a félrelépés aránya. A különbség annyi, hogy a férfiakra rövidtávon jellemzőbb a félrelépés, a nőkre hosszabb távon.

#9

A megcsalások szerintem is közel egyformák nemekre bontva (na jó, talán még a férfiaknál gyakoribb), érdekes azonban az, hogy hogyan is történik ez (elöljáróban: Én minden esetben elítélem).

A dolog szigorúan csak "általában", nem mindenki egyforma:

A férfi előbb lép félre és utána gyártja a kifogást vagy okokat, a nő előbb gyárt okot és indokot amire alapozza a megcsalást majd (exeim).

Viszont szerencsére mindkét nemnél vannak azért hűséges, korrekt emberek is szép számmal.