Mit csináljak, ha túl intelligens vagyok egy párkapcsolathoz?

(Valószínűleg egyikőtök sem fog tudni érdemben válaszolni, mert nem lesz olyan, aki teljes mélységében megértené a problémámat.)

A helyzet az, hogy hihetetlenül magas az IQ-m. (Előre leszögezném, hogy az én szememben az EQ-val való dobálózás nyilvánvaló hülyeség, ugyanis minden emberi szükséglet, érzelem, és az ezekből fakadó közösségi megnyilvánulás, megfelelő eszközök és készségek birtokában triviális, ugyanígy adott cél és környezet mellett, az ideális viselkedés is közvetlenül adódik.) Szóval az a biológiai struktúra, amit embernek hívunk és ami én is vagyok, az eddigi evolúciója alatt nem szakadt ki eléggé az állatvilágból. Ha esetleg valaki nem jönne rá magától, ez azért probléma, mert ugyanakkor az intellektusom évszázadokkal - de talán évezredekkel is - megelőzi a fizikai énemet, így nem elégszem meg azzal a fajfenntartásközpontú, monoton élettel, amivel mindenki más igen. Minimális lenne a frusztrációm, ha rajtam kívül legalább még egy ember - persze a számomra megfelelő biológiai paraméterekkel - látná, hogy mivel küzdök, és hajlandó lenne kielégíteni a viszamaradott állati ösztöneimnek köszönhető vágyaimat. Ugyan, ez - egy ilyen szituáció karakteréből adódóan - kölcsönös segítségnyújtást jelent, valamint mindenkinek vannak hasonló részcéljai az életben, álszent és önző módon, képmutató magatartás nélkül senki sem hajlandó ilyen kapcsolatot létesíteni velem. Tovább nehezíti a helyzetemet, hogy az intelligenciámnak köszönhetően olyan egyedi, rendszerező szemlélettel tekintek a világra, amin keresztül taszítóan unalmas más emberek társaságát keresni és "élvezni"...

(Igen a kasztrálásra gondoltam már, de nyilván nem határozom el magam mellette, amíg nincs jobb mód saját magam reprodukálására, mint a hagyományos.)

r/iamverysmart