Nem lehet hogy valójában a kedves aranyos visszafogott kedves férfiak azért nem kellenek a nőknek mert valójában ez csak egy megjátszott dolog náluk illetve valami lelki baj van velük mert amelyik férfi valóban igen az igenis kelendő a nőknél?

Az aljas nyolcas vagyok.

Ha szerintetek egy ember viselkedésén nem változtat a folyamatos negatív tapasztalatok sorozata, akkor sajnos nem tudtok semmit az emberi természettől. Minden ember megtörik egy idő után, valaki tovább bírja, mint az átlag, valaki pedig kisebb nyomás alatt is megtörik. A dalai láma is pofán fog vágni, ha napokon keresztül kiabálsz a fülébe, az emberek tűréshatáraikon túl nem úgy viselkednek, mint normális körülmények között.

Amikor olyanokról hallunk, hogy egy szülő megölte a gyerekét, mert az hangosan sír, akkor abban a szituációban nem a szülő mindennapi viselkedése okozta a problémát, hanem a személyiségének az a része, ami a fentebb említett határok átlépése után jön elő. Mivel képtelenek vagytok felfogni, hogy én nem támogatom ezt a viselkedést, hanem csak felvázolom, hogy mi okozza ezeket, így leírom még egyszer, mert látom nem sikerült megértenetek: semmilyen formában nem védem az emberek bunkó viselkedését, az nem ment fel senkit, hogy ideges és elégedetlen volt, én csupán azt próbálom megértetni veletek, hogy miért viselkednek úgy a magukat rendesnek nevező emberek, ami amúgy köszönő viszonyban sincs a rendességgel.

Aki pedig azt állítja magáról, hogy sokszoros visszautasítások és kudarcok után is képes volt ugyanúgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, az egész egyszerűen hazudik. Az emberi természet nem így működik, a pozitív és negatív behatások nagymértékben befolyásolják egy ember viselkedését, persze az más kérdés, hogy ki és miként éli meg ezeket. Ha valaki folyamatosan szarrá szívatnak a munkahelyén, az nem tud őszinte mosollyal bemenni minden nap, ugyanúgy ahogy az a férfi se tud legitim jókedvvel elvonulni egy olyan helyzetből, ahonnan visszautasították, főleg ha ez a szituáció már a harmincadik neki.

Persze gondolom nektek mindebből az jött le, hogy védeni akarom a sok bunkó véglényt. Semmi gond, nem is várom, hogy megértsétek mindezt, én ezeket annak a pár embernek írtam, akiket valóban érdekel, hogy mi visz rá egy rendes embert arra, hogy így viselkedjen, a többiek nyugodtan pontozzanak le, ha már egyszer érdemi vitára képtelenek.

Nem pontozlak le, igazad van.

Csak nagyon nem mindegy, hogy kapja az ember az élettől a dolgokat. Manapság a férfinál a társkeresésben teljesen mindennapos, ha 100 próbálkozásból egy SE jön be.

Ez meg már nem jó dolog. Mint fent is írták, ez már jogosan szül frusztrációt, ami aztán még jobban megnehezíti a dolgokat.

Jobb helyeken (mármint nem a mi országunkban) tanítják a társkeresést is, amit egyébként ugyanúgy kellene tanítani, mint minden mást, és ugyanúgy kéne, hogy legyenek bizonyos szabályok.

Például arra, hogyan kell udvariasan visszautasítani valakit, vagy hogyan kell ezt elfogadni.

Régen azért volt könnyebb, mert a nőnek akkor volt szabad akarata meg önálló élete, ha elég hosszú volt a lánc a konyhából, így képletesen.

Az, hogy a modern nő erős és önellátó, nem jelenti azt, hogy a modern férfinek meg kell rekednie azon a színvonalon, amivel csak egy elnyomott nő mellett tűnhet ki.

Velem egy férfi sem volt szemét, nem azért vagyok ilyen. Hanem azért, mert tudom, kit várhatok egy felnőtt embertől és tudom, mennyire nulla tehetsége vagy szorgalma vam egy olyannak az élethez, akinek nincs normális biztos fizuja és még a viselkedését is olyan dolgokkal indokolja, amire azt mondtam már unokaöcsémnek is, hogy oké, oké, de ezzel 8 évesen már nem leszel vagány az pedig csak fél év.

#23, gondolom, te képes vagy normálisan, nem bántő módon visszautasítani egy férfit.

Jól sejtem?

De akkor viszont nem ugyanarról beszélünk.

#8: részben igazad van. A lepontozókkal ellentétben én zöld kezet adtam, értem, hogy nem véded őket.

De szerintem az ilyen srácok egyáltalán nem "alapvetően rendesek". Lehet, hogy valaha azok lehettek volna, de nem lettek azok. Azt is értem, hogy ezt teszi a frusztráció, a folyamatos visszautasítások, a növekvő társadalmi elvárás. De ezek a srácok is megtehették volna életük bármelyik pillanatában, hogy gyakorolnak némi önkritikát, rájöjjenek, hogy alapvetően rossz úton járnak, vállalják magukért a felelősséget és elinduljanak az önismeret és önazonosság felé ahelyett, hogy tovább vergődnek az önsajnálat és önámítás világában, ahol mindig más a hibás. Rajtuk nem segítene egy párkapcsolat sem.

21#

Tudod, a visszautasítás azért kellemetlen érzés, hogy arra ösztönözzön, hogy változtass. Ugyanolyan evolúciós eredmény, mint az, hogy ha megégeti magát a kisgyerek a vasalóval, akkor legközelebb nem akar vele játszani. Szerinted a vasaló hibája lesz, ha a gyerek huszadszorra is megégeti magát?

Az a probléma gyökere, hogy aki 30-100 vagy több visszautasítás után se tud normálisan ismerkedni, az nem tanul a hibáiból. Valószínűleg fel se ismeri, hogy mit hibázott.

Pedig egyáltalán nem bonyolult a dolog.

A nőkön és a férfiakon is látni, ha valaki tetszik nekik. Ösztönösen megváltozik a viselkedésük. Szemezés, mosoly, flört, hajtekergetés, felé fordítja a testét, hangosabban nevet, blablabla.

Aki ül a buszon és mobilozik vagy zenét hallgat és bámul ki, az egyúttal jelzi is, hogy nem nyitott ismerkedésre, hagyja mindenki békén.

A szabályok ezer éve nem változtak: menj oda olyanhoz, akinek tetszel.

Ja, hogy ezt te nem tudod kiszűrni, vagy neked ő nem tetszik, vagy te nem tetszel senkinek: oldd meg. Te problémád.

Annak oka van, ha sok a visszautasítás, de ha feltűnően sokan bunkók is közben, akkor veled van nagy baj. Nem mindenki mással.

Csak hogy értsd: volt gyakorin egy futóbolond, aki úgy akart ismerkedni vonaton, hogy fogdossa a lányokat. Meg múltkor egy idegbeteg kérdezte, hogy mit szólnak a csajok, ha csak úgy kijelenti, hogy szexelni akar, és előkapja a farkát. Ugye, azt érted, hogy őket miért fogja sok nő orrba verni?

#21 és azon elgondolkodtál, hogy miért utasítják vissza MINDEN ESETBEN ezeket a "kedves, rendes, normális" férfiakat?

A te elméleted szerint azért türhő taplók, mert folyamatosan elutasították őket. De MIÉRT kaptak egyfolytában kosarat?

Ha valaki tényleg olyan kedves, normális stb. nem létezik, hogy százból százszor elutasítják. Ha mégis, akkor

1. Valamit piszok rosszul csinál. Pl. válogatás nélkül odamegy bármelyik csajhoz, mert már annyira üríthetnéke van, és csak az számít(ana) neki, hogy valakibe beletehesse a brokiját. Namármost saját tapasztalataim szerint a nők piszok jók a nonverbális jelek (testbeszéd, mimika, hanglejtés) értelmezésében - akár tudat alatt is. Csak egy példa: ha egy ismerős nőnek "csak úgy" megdicsérem a ruháját vagy frizuráját, legtöbbször egy semleges "köszönöm" a válasz. De pont tegnap találkoztam egy barátnőmmel, és olyan aranyos volt, hogy önkéntlenül is kifutott a számon egy nagy mosollyal kísért "azta, de cuki vagy!". A lány meg elpirult és mosolygott. Érzed a különbséget?

Ha a nők valakiről kiszagolják, hogy valódi szimpátia nélkül próbál a bugyijukba mászni "na, ennél is bepróbálkozom, hátha végre kefélhetek valakivel" alapon, annak az eredménye kudarc lesz.

2. Talán mégsem olyan kedves, rendes stb. fickók, mint ahogy mondják. Az, hogy valaki nem sz.rik az asztalra az étteremben, még nem mondhatni, hogy kultúrember lenne. Attól, hogy valaki nem veri a nőt, és nem azzal nyit, hogy "hé, jó a s.gged, kő kóla?" vagy "Gyüssz topogni, gecó?" még nem lesz "kedves, aranyos, normális" férfi. A normálisság nem ott kezdődik, hogy randizás és ismerkedés szakaszában egy jó képet mutatunk magunkról és körülömlengjük a csajt. Ez kb. teljesen általános dolog. Semmi extra. A kedvesség meg jófejség ott kezdődik, hogy az elutasítást is emelt fővel viseljük. Esetleg magunkba nézünk, hogy min kéne változtatnunk.

"Jól látod. Én is tapasztaltam a frusztrált, szidalmazó, nőgyűlölő görény típust"

"(frusztrált kis görény volt legbelül mind)."

Ezek szerint aki az ilyen fogalmazási képességekkel rendelkező hölgyektől nem akar semmit, az frusztrált nőgyűlölő görény.

Mennyire tipikus az, hogy általában a domináns fél keres magának olyan társat, akin tud uralkodni, el tud nyomni. Legyen az férfi, vagy nő. Olyan társat meg nem képes elviselni, aki mellett nem tud domináns lenni.

Ilyenkor jönnek elő a kedves szavak, mint nőgyülölő, görény, stb.

És mindezt a párkapcsolati életre való képtelenségük miatt, mivel normális, egyenrangú félként képtelenek párkapcsolatban élni.

Olyan társat meg nem képes elviselni, aki mellett nem tud domináns lenni.

Ahha, szóval elvileg az a bajom egy ideggyenge bunkó fhasszal, aki még egy visszautasítást sem tud normálisan kezelni és érdekből nyalja a seggem, mert nem tudok rajta uralkodni.

Te gondolkodni is szoktál néha amúgy?