A fiatal, csinosabb lányok régen is ennyire királynőként viselkedhettek? A régi fiatal fiúknak is ennyi frusztrációt okozott a párkeresés?

Gondolom, nincs mit magyarázni rajta. Többek között ez az oldal is nagyon jól reflektál arra a jelenségre, hogy ma a 17-30 éves csinos nők kb. bármit megkaphatnak, míg a fiatal férfiak többsége halálfrusztrált, és nem tudja, mit kezdjen a nemi vágyával, amit kapott, csak használati útmutató nem járt hozzá. Nincs kulcsunk a nőkhöz, akik fürdőznek abban, hogy lehet válogatni. Ironikusnak érzem, hogy a fiúk akarnak állandóan szexelni, miközben a nők azok, akiknek ez ténylegesen bármikor lehetséges. S ők tényleg nem értik. Volt futó kapcsolatom jóval idősebb nővel, aki kiskamaszokra jellemző rácsodálkozással hallgatta, amikor elmondtam neki, milyen nehéz egy fiúnak párt találni, milyen stratégiákra nevelődünk rá, milyen siralmas a találati arány a társkeresőkön, stb. Ők tényleg nem értik, mert más világban élnek. Számukra olyan a világ, hogy 15-16 éves kortól jön az ellenkező nem, és menni kell helyekre és előbb-utóbb jön valaki, akit el lehet küldeni, vagy lehet neki zöld utat adni. Nem tudom, egy nő hány napig bírná ki azt a frusztrációt, ami egy férfinak mindennapos, de mindegy.

A kérdés az, hogy ez régen hogy volt. Miben volt más a világ ilyen szempontból? Akkor is ekkora verseny volt a férfiak között és akkor is ennyi elutasítást kaptak?