Mennyire jellemző az hogy az a sok férfi aki a külsejére fogja a sikertelenségét az valójában a belseje, személyisége miatt sikertelen?

Az utcán csak elvétve látok olyan férfit, akire zsigerből mondanám ránézésre, csak a külseje alapján, hogy na, szegénykém, esélye nem lenne. Olyat viszont, akinek a szeme sem áll jól, büdös és/vagy egyéb módon kellemetlenül érzem magam mellette ülve a metrón pl, olyat annál többet látok. És itt még csak a leszólításnál sem tartunk, aki valaha is megpróbált közeledni felém az utcán, azon erősen érződött hogy kb a napi kvótát szeretné velem behozni, hogy meglegyen a "napi 1x beszélj nővel" újévi fogadalma, de nyilván nem szólhatott csak és kizárólag a különleges humoromnak vagy az extrém személyiségemnek, mert ő is pontosan ugyanannyira ismert, mint én őt. Ez meg semennyire sem szimpatikus, és többek között ezért is ellenzem az utcán történő leszólítgatós ismerkedést. Társkeresővel nincs tapasztalatom, de úgy tudom a legtöbb helyen írsz bemutatkozó szöveget, az kicsit eredményesebbnek hangzik ebből a szempontból.

Semennyire. Olyan férfi nincs, aki a személyisége miatt sikertelen. Ha jól néz ki a férfi, akkor a nők minden jellembeli hibát megbocsátanak neki. Ha nem néz ki jól, akkor pedig nem is kíváncsiak a személyiségére.

#23, na pont ez a lényeg, a nők _ugyanúgy_ külső alapján szűrik ki a férfiakat és közben a személyiségre fogják, hogy ne tűnjenek annyira felszínesnek.

23-as ezt írtam eddig is,hogy a férfiak is nézik a külsőt,legalábbis én igen,de én be is ismerem, nem jövök azzal,hogy a személyisége miatt nem jövök össze valakivel. Fontos mindkettő.

A lányok megmaradtak a rajzfilmes dedó korban: szép szőke herceg megkapja autómatikusan az összes jó tulajdonságot.... aki viszont inkább Hókuszpókra hasonlít az pedig a rossztulajdonságok teljes listáját kapja meg még azelőtt hogy megszólalna vagy megmozdulna