Egyetértesz? "Amikor a fiatal férfiaknak a lehető legnagyobb szükségük volna egy megértő, támogató társra (20-25 év), többségük a társadalmi ranglétrán a perifériára szorul, mert a nők vannak abszolút válogató pozícióban. ""

8 én értelek.

De azt ugye tudod, hogy valójában a legtöbb 38 éves azért tudja megkérni a kezed 25 éves korodban vagy gyereket vállalni, mert már lett pénze? Te valami korosztálybeli érettségnek tudod be a dolgot, de valójában a legtöbb esetben a pénzről van szó. Sok 28 éves férfi van aki megállapodna, feleségül venne és gyereket vállalna, csak nincs 30 milliója egy házra és 5 milliója minimum egy autóra és ezeknek a fenntartására, plusz pár milliója a gyerek stabil felnevelésére, plusz még pár millióra, ha bármi gond történne akkor legyen mihez nyúlni. Hitelből sem tudja ezeket teljesíteni, mert a törlesztőt sem lehet tartani.

A legtöbb huszonéves már akkor majdnem nullára kerül anyagilag, ha elvesz egy nőt és csinálnak egy nagy lakodalmat. Örülnek, ha valami tragacs nem hullik szét alóluk és tudnak egy albérletet fizetni.

Oké, neked éppen megfelelne egy 500 ezres esküvő is. Elveszlek, de mivel leszünk előrébb. Hol leszünk 30 éves korunkban amikor gyereket akarsz? Lesz házunk és egy autónk amivel normálisan tudunk közlekedni a gyerekkel vagy legalább kettő autónk? El fogod viselni, hogy a Balatonig jutottunk kétszer nyaralni, hogy spóroljunk a házra? Nagyon jól kell keresni ahhoz, hogy 30 évesen ezeket önerőből meg lehessen valósítani.

A egyetemet végzett 20-30 éves férfiak nagy része nem azért nem akar megállapodni, mert bulizik. Azt csinálták évekig. Próbálnak összekaparni egy házat és egy autót, hogy valahol le tudják élni az életüket.

Nincs teneked Facebookod?!

Szinte minden 20-25 közötti ismerősöm posztolja a képeket a (rendkívül egyedi...) karácsonyi eljegyzésről.

20-25 közötti csajok, 22-30 közötti pasikkal.

Az általad linkelt MGTOW oldal csak arra akar célozni (szokás szerint), hogy minden nő pénzéhes ribi.

Kérdés: miért lenne nagyobb szükség támogató társra 20, mint 40 évesen?

Ez igaz is lehetne, ha elköteleződni meg akarnának. De még komoly párkapcsolatra is úgy kell vadászni embert. Sokat randizgattam az utóbbi időben, mert úgy éreztem, túl vagyok végre a korábbi kapcsolatomon. Nem vagyok válogatós, nem lehet még azt sem mondani, hogy azokra a fiúkra bukom csak, akikre szinte mindenki. Tényleg nincsenek irreálisan magas elvárásaim a külső terén.

Az általam megismert férfiak 90%-a két csoportra oszlik. Az egyik, aki nem akar semmi komolyat, csak bulizni és kalandozni, a másik fele pedig nagyon mást ért párkapcsolat alatt, mint én. Én társat és csapatmunkát értek, ők valakit, aki majd összerakja őket és akit kisajátíthatnak gyermekded módon.

22 éves vagyok. Nem olyan nagy elvárás, hogy aki most megismer, el akaron venni (vagy számoljon vele, hogy ez lesz) 5-6 év múlva. Nem azonnal akaron gyűrűt az ujjamra, sem összeköltözni. Utóbbiba én is beszállnék nyilván. De ezt nem lehet úgy, hogy nem most kezdjük lerakni annak a kapcsolatnak az alapjait... Nem összeházasodni egy olyannal, akit maximum 1 éve ismerek, hogy aztán ki tudja, mikor váljunk el. Ki akarom ismerni, de ahhoz mostanában meg kellene ismernem és nen olyanokkal szórakoznom, akik nem tudják, mit akarnak, csak lyuk legyen rajta, aztán *talán* majd megházasodnak *valamikor*.